Itt is megtalálsz minket.

HTML

Mi ez itt?

Nem vagyunk múlt nélkül. 2008-2009-ben papírlapot adtunk ki Győrben, most pedig felköltöztünk az internetre, mert még maradt bennünk mondanivaló. Minden hozzászólásnak örülünk, a posztok szerzőik álláspontját tükrözik, nem a kollektíváét.

Papírlapot? Tényleg?

Tetszik?

Erről beszélünk

Párbeszédet Magyarországért!

2013.02.12. 09:16 | Írta: Földi Bence

bal_vs_jobb.jpg

Nem-nem, most nem a Párbeszéd Magyarországért nevű mandátumrabló LMP-szakadár platformról/kft.-ről/pártról fogok szólni, hanem egy meglehetősen általános jelenségről. Arról, hogy már az ellenkező politikai szekértáborokba lassan-lassan besoroló fiatalok sem képesek normális hangnemben beszélgetni egymással, újratermelve a régi törésvonalakat.

Történt ugyanis,

hogy a Jobbklikk Facebook-oldala kommentálta azt a hírt, miszerint egy HaHás ifjú mozgalmár „felakasztotta magát”. Ezt írta a Jobbklikk: „Tiltakozni, érdeket képviselni, tüntetni és azt üzenni, hogy valakiket csak egy nyakra tekert kötél tart Magyarországon, egy kicsit más dolog. Utóbbi meglehetősen gusztustalan lépés”. A poszt alatt a röghözkötés néven elhíresült hallgatói szerződések Alaptörvénybe tervezett beemelése kapcsán alakult ki vita.

Ehhez szólt hozzá Kiss Ádám, a Hírszerző, majd a HVG publicistája, aki szerint – miután tanulmányozta a szocialista múltat – minden előző rendszeri kordokumentum a NER-re emlékeztet: „Ugyanaz a kiüresített ideológia, kitalált eredményekből álló tündérmese nevében hadakozó impotens, arrogáns, paternalista, kézből etetős szerencsétlenség, amelyiknek egyetlen rövidre zárt érvrendszere van, a saját maga alternatív valóságában való feltétlen hit, és mindenki ab ovo hülyének (liberálisnak, hazaárulónak) nézése, aki mást gondol. Illetve minden olyantól való félelem, amit a papíron képvisel.” A Jobbklikknek címezve leírta, hogy „úgy viselkedtek, mint a KISZ, feltűnt?”, majd az imént idézett hosszabb kommentjében részletesen kifejtette, hogy a kormánnyal a röghözkötés kérdésében egyetértő Jobbklikk miért a hatalom kiszolgálója „(az IKSZ nevű lúzerekhez hasonlóan)”. „Most tényleg az van, hogy nem veszitek észre ezt az olcsó komcsi misztériumjátékot, amiben ti vagytok az egyik eldobható rongybaba (lásd a mentorotok, navracsics tibor, akivel hetente felmossák a kossuth teret), vagy nagyon is tudjátok, hogy miben vesztek részt, csak valamilyen oknál fogva mégis csináljátok tovább?” – zárja sorait Kiss.

A Jobbklikk reakciója sem maradt el színvonalban

Kiss Ádám megnyilvánulásától: „Van egy szomorú hírünk. Neked és a tánc- és illemtanárkar többi kiválóságának visszatérő, egyben rendkívül izzadságszagú kísérletezgetése arra, hogy a Jobbklikket és más barátainkat orbánozással, navracsicsozással és Alinsky mester egyéb ötforintos gyakorlataival hiteltelenítse, kudarcra van ítélve. Megértjük az irigységetek, amiért mifelénk könnyedén összejön több száz fiatal, hogy rendszeresen megvitassa az ország dolgait, miközben nálatok nyoma sincs a közösségnek. Szívesen adunk helyet a frusztrációdnak, de azt ne kívánd, hogy a morális kioktatást komolyan is vegyük”. Később pedig azon töprengtek, hogy miért foglalkoznak bizonyos újságírók fiatal konzervatívokkal, majd a Jobbklikk Facebook-oldal adminisztrátora hozzáteszi: „Neurotikus vonásokra utal, kissé irigykedő is, meg végtelenül unalmas. A söprögetést a saját házuk táján javasoljuk”.

Régi közhely, hogy a magyar társadalmat betemethetetlen árkok szabdalják minimum két részre. Ezen az évszázados szembenálláson mind Trianon, mind a Horthy-korszak, mind a szocializmus sokat rontott (ld. erről pl. a Két Magyarország [szerk.: Gombár Csaba, Volosin Hédi. Osiris, Budapest, 2005.] című tanulmánykötetben megjelent esszéket, különösen Romsics Ignácét és Kende Péterét).

Ám az évszázados szembenállás örökségében szocializálódó,

sérelmeket hangoztató és személyeskedő politikai kultúrát továbbvivő generáció alkotta meg azokat a köröket, amelyekben a rendszerváltás környékén, vagy azt követően születettek újratermelik ezeket az ellentéteket.

Ennek eredménye a fenti csörte is, amelyből csak úgy sugárzik, hogy mindkét fél lenézi a másikat, nem veszi figyelembe a másik által hangoztatott észérveket, csupán személyeskedésbe átcsapó módon leszólja a „beszélgetőpartnerét″.

Így viszont hosszú távon nem lehet az országot előrevinni.

A mi fiatal generációnk, a rendszerváltás környékén, vagy azt követően születettek, már nem élte át a diktatúrát, demokratikus viszonyokban nevelkedhetett, mostanra pedig egyre közelebb kerül ahhoz, hogy a közéletben is hallassa a hangját. Egy ilyen új generációnak nem kellene ugyanabba a hibába esnie, mint elődeinek: nyitni kellene a betemethetelen(nek hitt) árkok túlpartján lévők felé, nem csípőből elutasítani azok érveit, vagy csak legyinteni: „Áh, ne is foglalkozzunk vele, ha nem ért egyet velünk”.

Arra kellene koncentrálni, ami összeköt bennünket, nem arra, ami elválaszt. Le kellene ülni néha az árok túlpartján lévőkkel is egy-egy sörre, vagy fröccsre. Beszélgetni filmekről, zenékről, könyvekről, sportról, oktatásról, politikáról. Meghallgatni egymás érveit, felfogni, amit a másik mond. Barátságokat kötni. Én erre törekszem konzervatív, de kritikus fiatalként, és tapasztalatom szerint a baloldali fiatalok körében is vannak, akik nyitottak erre. Ez a blog is ennek a párbeszédnek a terepe.

Mert nyitottnak kell lenni a másik félre is, párbeszédet kell kezdeményezni. Magyarország jövőjéért.

14 komment · 2 trackback

Címkék: jövő vita ellentét törésvonal Kiss Ádám Magyarország bal-jobb Jobbklikk

A bejegyzés trackback címe:

https://alternativa.blog.hu/api/trackback/id/tr715074401

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: Tettestársak 2013.02.12. 22:17:16

2010-től új rendszer épül. Autoriter, tekintélyelvű, a kasztrendszert célzó formális demokrácia. Ennek kialakulásáért mindnyájan felelősséggel tartozunk. Felelősek, akik legyintettek, még inkább, akik ma is legyintenek a politika szóra, mondván, ho...

Trackback: Mandiner blogajánló 2013.02.12. 10:52:03

Ezt a posztot ajánlottuk a Mandiner blogajánlójában.

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Dzsentrisvihák 2013.02.12. 09:55:38

Tapasztalataim szerint a barátkozásnak semmi akadálya, sőt. A többség nagyon is találja a hangot, ha filmekről, zenéről, ilyesmikről van szó, de amint szóba kerül a politika, valamelyik fél részéről jön a torokátharapás. Így a legtöbb politikai beszélgetés inkább megmarad az óvatos puhatolódzások ("na, most a velem szemben ülő milyen oldali, tényleg jobbos/balos, vagy csak én gondolom úgy...?"), és a felszínes frázisok terén ("minden politikus hülye", "szarok a mostani közállapotok"... stb., ami végül a "ne is politizáljunk, baromság"-ban csúcsosodik ki).
Nagyon sok politikai véleményt pont ezért max. szűk körben, vagy névtelenül a neten beszél ki a társadalom (vagy egyáltalán sehogy). Mert egy-egy álláspont valaki szemében vígan fölülír akár többéves barátságokat is (ebből a rendszerváltás társadalma 2002-ben kapta az első durvább ízelítőt, most jön a még durvább második kör).
A baj az, hogy ezzel viszont nem nagyon lehet mit kezdeni, amíg ennyire végletes különbségek vannak ideológiailag a két oldal között. Egyszerűen képtelenség. Itt akkor lesz max. bármilyen egység, ha jön valami olyan KÜLSŐ kataklizma, vagy csodálatos frankóság, ami mindenkit egyformán érint, és meghatározó generációs élménnyé válik, felülírva az ideológiai ellentéteket. Mert a magyarság mindig csak akkor tudott egységbe forrni, ha valami külső tényező késztette erre, magától, belülről soha...

iii · http://nemzetimarhulat.blog.hu 2013.02.12. 10:27:00

Szerző úr, Ön itt kikel a szekértáborok közti értelmes párbeszédért, ezen közben bevezetőjében rögtön el is kezdi mocskolni azt a pártot, amely éppen a párbeszédért jött létre. Se mandátumot nem rabolt, se nem kft., se nem szakadár, se nem platform már. Ha már ilyen lelkes, legalább saját maga próbáljon felülemelkedni kicsinyes érdekein.

Tyreo 2013.02.12. 15:36:05

@iii: Nem hiszem, hogy felül kéne emelkednie a saját véleményén. Pont az lenne a lényeg, hogy erre te nem azt írod, hogy kicsinyes érdek hanem elmondod, hogy te miért gondolod másként. (és igen tudom, hogy én most személyeskedtem, bocsi.)

tarackos 2013.02.12. 16:20:15

Nem lesz addig párbeszéd amíg a jobberek nem mondják ki: az ami most folyik uanaz a szar mint a korábbi.

Kritizálnak ők szőr mentén, egyes ügyekben de nem mernek általános állításokat megfogalmazni.

Nem tetszik nekik a jogállam lebontása, a kultúrkampf, az oktatás szétverése, tk. a polgári Magyarország ethoszának teljes háttérbe szorítása, az eszetlen államosítások, a nyugdíjasok ajnározása etc. vagyis gyakorlatilag semmi de még sem merik kimondani, hogy az egész szar, nem erre adtunk felhatalmazást.

Mert akkor egyből a bal oldalon találnák magukat vagy a körön kívül. ld. most L. Simont. Orbán nagyon vágja hogyan kell hátba szúrni vkit és ők jobban féltik a valagukat mint sem felvállaják a konfrontációt. Olyan nemzetiek ők akik nem konfrontálódnak a nép miatt ha esetleg meggörbülhet a hajuk szála.

Én 2010-ben a párbeszéd miatt mentem jobbos fórumokra és állítom: szinte ellenpték hasonló ok miatt a centristák ezeket a fórumokat. Azért írok centristát mert nekünk fontosak a formális keretek: jogállam, köztársaság, kapitalizmus. Szerintem mára ide helyeződött át a legmélyebb törésvonal: van akinél szentesítheti a cél az eszközt és vannak akiknél nem. Ebben amúgy nem különbözik a jobbos és a balos mag. (Akiknél nem azoknál nem gond a párbeszéd mert csak árnyalatnyi különbségek vannak a gondolkodásban.)

Ezért üres ma a közép. Közép nélkül nincs párbeszéd csak a szélek vannak amik nem egy nyelvet beszélnek és nincs ami közvetítsen közöttük. Sztem meg lenne ez mindkét oldalon. De most a jobberek egyszerűen be vannak tojva.

Nem csak Ádám, mások is kérdezték már őket: Váry, Vincenték is rendszeresen üzzenek etc. Viszont soha nincs válasz, vagy feldobják a 300. ilyen ország nincs cikket: lásd kritizálunk ám kispofa, kritizálunk.

Persze nehéz úgy kritizálni ha bent ülünk a minisztériumban, éppen jó csajokat újítunk, közpénzen bulizunk. Még a végén kiesnénk a pixisből. Lassan kezdenek megélhetésiek lenni és nem látom azt a magot akinek fontosabb a nép mint a "csak a bal ne" mentalitás.

takács bálint (törölt) 2013.02.12. 16:40:03

@Dzsentrisvihák:
de nem ez az első számú gond. a legenda szerint kossuth is azt mondta, hogy ha őt és széchenyit egyszerre akasztják fel, akkor lehetőleg egymással háttal tegyék ezt meg. mert a világnézetük olyan mértékben különbözött. csak egyikük se volt valami mimóza lélek, aki a mondanivaló hiányát azzal leplezte, hogy minden szaron megsértődtek.

most ezzel együtt persze nem volt kitalálva, hogy mi lett volna ha történesen győz a forradalom. széchenyi se nagyon látott alternatívát.

de ezzel együtt nem az a gond, hogy az emberek egymást torkát átharapva vitáznak. aki csinált már bármit. legyen az mérnöki vagy művészi munka az tudja: ennek szükségképpen ez a menete. nem megy a dolog bázis-demokratikusan. például az összes ilyen "egyetemista" videón sírva lehet röhögni. mert az egész olyan, mintha a brian életének a folytatása lenne. és egyébként ugyanezen a szemüvegen keresztül szórakoztatóak monthy python pártok is.

a probléma az, hogy ezek az emberek az összes megtermelt jószág csaknem felét osztják el. és az a minimum, hogy ilyenkor mindenki elmondja azt, hogy miért nem jó, vagy azt: hogy kellene.

de szerintem nem az a gond, hogy ezek őszintén egymásnak esnek. hanem az, hogy ez egy színjáték. tisztesség hiányzik, és az elképzelések.

nem A oldal és B oldal között kellene választani, hanem A és B agendák/tervek/elképzelések közül. esetleg ezeket összecsiszolni. na de ez az, ami nem lesz.

nekem a tapasztalatom az, hogy a maradék liberális a magyar nyelvű közéletből kivonult. és akkor a konzervatívoknak tényleg annyi dolguk van, hogy imádkozzanak.

tarackos 2013.02.12. 17:16:34

@takács bálint: A tömegdemokráciákban ez nem így jelentkezik, azokban sehol sem tervek meg agendák között kell választani. Viszont ott kellene lennie mögötte. Ezt pedig az egyes pártok tagsága tudná kikényszeríteni, hogy ne csak egy bullshithalmazt produkáljanak hanem legyenek mögötte hatástanulmányok, vízó, stratéga meg operatív terv. etc.

mzoltán · www.szuveren.hu 2013.02.12. 21:12:12

Nekem rokonszenves ez a poszt, és valóban, nem alkothatunk demokratikus politikai közösséget addig, amíg nem fogadjuk el, hogy ami összeköti a különböző meggyőződésű demokratákat, az fontosabb annál, mint ami elválasztja őket. És fontos olvasnunk egymás fórumait. Mert azt mindannyian tudjuk, hogy hogyan látjuk magunkat és a vitapartnert, de sokkal nehezebb megértenünk, hogy a vitapartner hogyan látja magát, és ő hogyan lát minket. Én például baloldali liberálisként elég jól értem, hogy a hozzám hasonló gondolkodásúak hogyan látják a jobboldalt, de erőfeszítéseket kell tennem arra, hogy átérezzem, a jobboldaliak hogyan látják magukat és "minket".

Ennek a párbeszédnek a jegyében emlékeztetném a szerzőt arra, hogy a "mandátumrabló" jelző erősen tendenciózus és rosszhiszemű, azt sugallja, hogy létezik valami általánosan érvényesülő norma, amit az LMP-t elhagyók megsértettek. Ilyen norma a magyar politikában a rendszerváltás óta sosem létezett. Nem létezett, amikor Csurka kilépett az MDF-ből '93-ban, és létrehozta a MIÉP-frakciót. Nem létezett, amikor az FKGP-frakció kettészakadt ugyanakkor. Nem létezett, amikor '96-ban az MDNP kivált az MDF-frakcióból. Nem létezett, amikor a KDNP-frakció fele kivált '97-ben, és később csatlakozott a Fidesz-frakcióhoz (a fideszesek sem emlegettek akkoriban ilyen normát). És nem létezett 2011-ben, amikor Gyurcsányék kiváltak az MSZP-ből. (Több nem jut eszembe). Vajon miért pont most fedezi fel sok jobboldali ezt a normát? Az igazság az, hogy a felsorolt esetekhez hasonlóan az LMP ügye nem egyszerű kilépés, hanem pártszakadás, ahol a kilépők valamekkora alappal állíthatják, hogy ők is hozzájárultak a választási sikerhez, ezért igényt támaszthatnak a mandátumokra. Az LMP-ben mindig is jelen volt ez a két irányzat, amit jelentős leegyszerűsítéssel jellemezhetünk főváros-vidék ellentétként is. Mármost, az LMP szavazatai zömét Budapesten kapta, és talán az sem véletlen, hogy a teljes fővárosi frakció (és a hírek szerint a kerületi képviselők fele) kilépett. Ilyen egy pártszakadás. Szerencsétlen ügy, hogy emiatt frakció nélkül maradtak, de mandátumrablónak nevezni a kilépőket otrombaság.

prin Table 2013.02.12. 22:58:29

"Szerencsétlen ügy, hogy emiatt frakció nélkül maradtak, de mandátumrablónak nevezni a kilépőket otrombaság. "

Tagadni az igazságot az otrombaság. Hazudozva mandátumtolvajokat védeni aljas módon, az otrombaság.

Hazug módon azt állítani, hogy nincs olyan norma, hogy a "képviselőnek" kéne képviselnie a pártját és ezen keresztül a választóit, otrombaság.

Ezt a normát, ostoba mzoltan ugy hívják: demokrácia. Könnyű belátni, hogy a demokrácia sérül, hogyha a képviselők ellopják a mandátumot. Vegyünk egy egyszerű példát.

2014-es választás, eredmény: 200 fős parlament: Fidesz 60 képviselő, jobbik 40 képviselő, LMP 20 képviselő Együtt 20 képviselő MSZP 60 képviselő.

30 MSZP-st csak a lopás, meg a pozíció érdekli, ezért átülnek a Fideszbe, nem hajlandóak tovább az MSZP-t képviselni, miután államtitkárok, miniszterek polgármesterek lesznek. 20 Jobbikos szintén átül a Fideszbe mert megígérik nekik a kemény fellépést a cigánybűnözés ellen. Ebben az elképzelt helyzetben a Fidesz alakít kormányt 110 fős frakcióval, holott a választók nem erre szavaztak. A demokrácia alapelve, hogy a képviselők nem véletlenszerűen ülnek ide-oda ajánlatok és pénz alapján, és lopkodják a mandátumot.

A választók úgy akarták, hogy az LMP-nek legyen X képviselője és frakciója. A mandátumtolvajok pedig a választók akaratát telibe szarták és megmásították azt az állapotot, ami a választásokon létrejött.

Ennél aljasabb, ocsmányabb árulást nehéz elképzelni.

Ja igen, persze a mandátumtolvajok teli pofával ordítva követelték a mandátum visszaadását, amikor "Az LMP el-SZDSZ.esedése miatt" lépett ki még 2010-ben egy képviselőtársuk.

Szar emberek ezek, ezt kár vitatni.

fvipera 2013.02.12. 23:24:18

ugyanazok küldték a focihuligánokat a TV székházhoz és az ELTE BTK-ra is.

a régi elvtársak még zsilvölgyi bányászokkal, ezek csak focihuligánokkal dolgoztatnak

hajrá kubatovhabonyorbánsimicska

Mpatikus Eszetlenellenes 2013.02.12. 23:32:14

Idealista a posztoló, ahogy jómagam is.
A jobb és bal ideológiája nyilvánvaló kamu, egy olyan paraván, ami mögé a fidesz és az mszp kényelmesen bújik be.
Ezek az emberek az első perctől "megélhetésiek". A fideszesek pedig a rosszabbik fajta, mivel Ők MEGTEHETTÉK volna, hogy Antal után szabadon "forradalmat csináljanak", azaz ne zárják be maguk után az ajtót a "nemzeti kerekasztal-tárgyalások" idején. Ott és akkor eladták a lelküket, csak az árát mi fizetjük meg.

Nyitás az összefogásban lehet, ez jó meglátás, de az összefogás sarokköveinek keménynek kellene lennie.
KONKRÉT dolgokat kell az embereket képviselni akaróktól kérni, hogy megkaphassák a felhatalmazásukat.

20 év után, komplett József főhercegi uradalmakkal és elsíbolt gyárakkal a jobbos/balos "urak" háta mögött igazán észrevehetnénk, hogy ez a mandátum, ha nem társul hozzá ELVÁRÁS, mennyire könnyen konvertálható a befolyáson keresztül végtelenül sok pénzre.

Visszahívhatóságot, a mentelmi jogról lemondást, anyagi felelősségvállalást kell a hatalomért tülekedőktől kérni a voksunkért.
Ez jó szűrő lenne egyrészt, másrészt meg biztosíték.
Ez pedig már realizmus, mert be kell látnunk, hogy ez így nem megy.

ob.szerver 2013.02.12. 23:35:31

@Dzsentrisvihák:

"nem nagyon lehet mit kezdeni, amíg ennyire végletes különbségek vannak ideológiailag a két oldal között."

Nem gondolom, hogy ideológiai különbségek választanának el a fidesz táborának többségét képező tömegektől. Nem vagyok egy ideológus alkat és ők még kevésbé azok. A különbségek mentálisak, morálisak, kulturálisak és intellektuálisak. Tehát áthidalhatatlanok. Így a legoptimistább szcenárió az, hogy egyszer olyan emberek kerülnek a magukat jobboldalnak nevezők élére, akiknek a politizálását nem a saját hatalmi és főleg anyagi ambícióik palástolása céljából folytatott népbutítás ill. a legostobább emberek legaljasabb ösztöneire történő hatáskeltés motiválja. És akkor az idol és iránymutatás nélkül élni képtelen tömegek őket fogják követni és az árkok be(ljebb) temetődhetnek. De ez még odébb van.

Dzsentrisvihák 2013.02.12. 23:57:51

@takács bálint:

Hát, én már dolgozom és politizálok is egy ideje, és hidd el, ha mindkét folyamatra ugyanaz lenne a jellemző, itt minden bedőlne a francba... (Megjegyzem, irtó vicces, hogy velem kapcsolatban bárki is fölemlegeti a bázisbaromkodást... Az minden, csak nem az én asztalom :))

Azt írod, hogy "nem az a gond, hogy az emberek egymást torkát átharapva vitáznak", és teljesen igazad van, tényleg nem az a gond, mert az emberek nem vitáznak. "Vita" címszó alatt a mai társadalom azt érti, hogy az ellenségbe minél nagyobb hangerővel, minél gyorsabban bele kell fojtani a szót, aztán jól a földbe kell döngölni, sőt, eleve minden megnyilvánulását diszkvalifikálni kell, hiszen balos/jobbos, így eleve kizárt, hogy bármiben is igaza legyen. Sőt, lehetőleg fizikailag is adjunk nyomatékot "érveinknek", ha nem is erőszakkal, de minimum kiközösítéssel.

Pont ott van a kutya elhantolva, hogy az emberek agendák/tervek és elképzelések között vergődnek. A és B oldalnak megvannak a világos, vagy kevésbé világos agendái, amiket egyszer nagyon régen magukénak vallottak, amik azóta rakódtak rájuk, és amiket az ellenoldal aggatott rájuk az évszázadok folyamán. Ahogy a tervei is: vannak a nyilvános, nagyon szépen hangzó, mézes-mázas, kánaánkreációs lilaködök, és vannak a hatalom megszerzését célzó valódi tervek. Az elképzelések pedig legalább ilyen kettős természetűek: vannak az oldalak valós, cseppet sem nyilvános elképzelései, és vannak a választók elképzelései, amiket a vetített tervek alapján álmodoznak össze maguknak.
Így lehet az, hogy ma milliárdos proletárok grasszálnak éhségmenet címszóval az országban, és olyan politikai ripacsok játsszák a nemzetért élő-haló aranypolgárt, akiket anno még a Nemzeti Kaszinó ruhatárából is páros lábbal rúgtak volna ki...
Mert a jónép nem nézi, hogy milyen politikusokból, vagy emberekből/szavazókból áll egyik, vagy másik térfél, hanem hogy a mi kutyánk kölykei-e, vagy sem. És ha nem, akkor ütni kell őket, bármi áron (Gyurcsány is pl. csak azért bukott akkorát, mert volt annyira mérhetetlenül arrogáns/ostoba, hogy "a mi kutyánk kölykei"-be is folyton belerúgott; ebből nem tanult semmit Orbán, ő ugyanennek az áldozata lesz).

A maradék liberális pedig sajnos nem ment sehova, sőt, aki eddig parkoló pályán is volt, az mind avászkodik vissza ilyen-olyan, gusztustalanabbnál gusztustalanabb farvizeken.

nu pagagyí 2013.02.13. 07:59:25

A fenét érdekelné a politika, ha lehetne ebben az országban szabadon vállalkozni. Ahol állami posztra csak szakmai karrier után neveznek ki vezetőt, tisztességes pályázat alapján és az állam nem csak hatóság, hanem olyan hely ahová bátran fordulhat mindenki, ha baja van. Ahol természetes lenne, hogy a sajtónak válaszolni kell, ha közpénzekről érdeklődik és a sajtómunkás mer kérdezni. Ahol nem hoznak törvényeket a nyilvánosságot megkerülve, mindenféle egyeztetés nélkül, nem tesznek kérdésesessé évtizedes járulékfizetéssel megszerzett jogokat. És még folytathatnám.

Amiket felsoroltam nem kötődnek politikai oldalakhoz, ebben az országban mégis börtönt építünk magunknak. Olyan államot, ami nem hagyja élni saját polgárait.

Dzsentrisvihák 2013.02.13. 09:38:38

@nu pagagyí:

Sajnos teljesen igaz. Jelenleg a gondoskodó állam antitézisében vegetálunk. Ezen is mielőbb változtatni kéne, de úgy nem lehet, ha az emberek minduntalan ugyanazt követi el (ti. egyik, vagy másik, 20 éve a nyakunkon élősködő oldalra szavaznak), és közben más eredményt várnak. Ez a magatartás az őrület legbiztosabb jele...