„Miért jöttetek?” – mered ránk fél tucat cigánygyerek a lepukkant egykori postaépületben, mi pedig megszeppenve állunk. Egyrészt, mert azt hisszük, hogy egyértelmű, magától értetődő az ottlétünk, illetve annak célja, másrészt mert rögtön rájövünk, hogy talán mégsem az. „Hoztunk csokit meg mézeskalácsot a gyerekeknek; a karácsonyi műsorukra voltunk kíváncsiak” – persze rögtön érezzük: a már kimondott szavak rettenetesen ostobának hangzanak. De jön a segítség: „önkéntesek lesztek?” – és mosolyog ránk most már nemcsak a helyiek, de a messzebbről jött segítők köre is. Bódis Kriszta emlékeztet: aki egyszer segítő szándékkal jött, hogy lássa Hétest, az mindig visszatér.
A karácsonyt megelőző héten az Alternatíva szerkesztőgárdája Ózdra utazott, hogy apró karácsonyi meglepetésekkel kedveskedjen az ország legreménytelenebb pontján élőknek. Bánlaki D. Stella beszámolója a Mandineren olvasható.
