Alapvetően nem érezném feladatomnak megvédeni az Alternatíva bloggereit, véleményükért ugyanis személyesen felelősek. Ágoston Dani ráadásul szerintem minden segítség nélkül meg tudja védeni magát bármilyen szempontból, köszöni szépen. A Kettős Mérce bejegyzésére azonban mégis reagálnék.
Nem mondom, hogy egyetértek azzal, amit Ágoston Dani írt. Az erőszakos diáktüntetésnek egyrészt nincs kultúrája Magyarországon (micsoda félmondat!), másrészt a tiltakozásnak léteznek más hatásos formái is. Harmadrészt valójában senki sem szeretné, ha lángba borulna az ország, vagy akár Budapest. Mindenki emlékszik 2006-ra, mindenki tudja mi lett belőle. Kilőtt szemek, törött karok, megszégyenült, becsületüket vesztett rendőrök.
Ahogy például egy másik szerzőnk megjegyezte, rengeteg beigazolódni látszó előítélete ellenére a hétfői tüntetésen történt valami. Én is ott voltam hétfőn, én is szkeptikus voltam a hallgatói fórum elején (el is jöttem), aztán én is csatlakoztam a tömeghez a Petőfi hídon. Valami tényleg történt. A teljesen reménytelennek tűnő szócséplés békés, spontán akcióba torkollott. Azt mondjuk nem értettem, miért álltunk meg a Kossuth téren a virágládáknál, de a szerdai akció ilyen irányú igényeimet is kielégítette. Aki nem volt ott egyik tüntetésen sem, az nem érezhette a „forradalmi változást” amiről a kolléga ír Kettős Mércén. Valami tehát tényleg történt, és ezt az a szkeptikus mondja, aki eljött a fórumról.
A kérdés az,
hogy ez mire elég Orbán Viktorral és cinikus rezsimjével szemben. És itt már lehet, hogy kapizsgál valamit Ágoston Dani. Orbán szerint csak idő kell a diákoknak, hogy megértsék: most jött el a tejjel-mézzel folyó Kánaán. A következő napokban Orbán Viktor felajánl majd esetleg valamit, de amennyire kiismertük őket az utóbbi időben, leginkább semmit. Ha mégis – mert a valóság kicsit betüremkedik Tündérmeseországba és megrémíti a kormányfőt –, akkor majd megpróbálják beleédesgetni, belezsarolni a HÖOK-ot valami gyenge engedmény elfogadásába. Mert Orbán Viktor nem érti, hogy itt már nem csak erről van szó.
Érthet tehát a békés ellenállásból a minden egyes kérdést erővel megoldó kormány? Nem lesz szükség kukaburogatásra? Megijed a kormány tőlünk? Én nem reménykednék benne. Abban viszont igen, hogy ahogy 2006 ősze és 2008-as tandíj-ügy sok fiatal politikai ébredését hozta, úgy hozza majd ugyanezt a mostani tandíj-ügy. Ahogy tegnap írtam a Mandineren, ez az ellenállás szerintem már most is a kormány két és fél évnyi hazugságairól szól, nem csak a tandíjról.
Ugyanitt megjegyezném,
hogy életem azon nagyon ritka pillanatainak egyikét élem, mikor majdnem egy platformon vagyok Gyurcsány Ferenccel. Újra visszautalnék tegnapi cikkemre: ne felejtsük el, hogy a köz- és felsőoktatás átfogó reformja (a 0. pont) esetlegesen magában foglalja valami normális, társadalmi mobilitást biztosító tandíj behozatalát. A fő probléma a kormány szokásos hozzáállásával, a felháborító kommunikációval, a sebességgel, az átgondolatlansággal van.
Tüntessünk tehát békésen, ameddig lehet, de ne feledjük: minden fegyveres szabadságharcunk is a diákok felkelésével kezdődött. A tömegek pedig akkor fognak beállni a diákok mögé, ha éhesek. És a tömegek lassan-lassan nagyon éhesek lesznek. Reméljük nem jön el ez a pillanat, de ha igen, Tündérmeseország szövete nagyon gyorsan fog felrepedezni és hamuvá égni.
