Itt is megtalálsz minket.

HTML

Mi ez itt?

Nem vagyunk múlt nélkül. 2008-2009-ben papírlapot adtunk ki Győrben, most pedig felköltöztünk az internetre, mert még maradt bennünk mondanivaló. Minden hozzászólásnak örülünk, a posztok szerzőik álláspontját tükrözik, nem a kollektíváét.

Papírlapot? Tényleg?

Tetszik?

Erről beszélünk

Kellemes esti sétával az oktatáspolitika ellen

2012.12.13. 12:00 | Írta: pinter.mate

tuntetes.jpg
Rosszabbnál rosszabb szónokok, egymásnak ellentmondó célok és káoszba hajló szervezetlenség. A hétfői Hallgatói Fórum politikai pártoktól mentes gyülekezetét valahogy így lehetne a legjobban leírni. Ennek ellenére mégis valahogyan az egész megváltozott időközben.

Az ELTE Lágymányosi campusán tegnapelőtt délután gyülekeztek a hallgatók, akiknek és akikért egy egész fórum szerveződött. Már az elején azzal fogadták az érkezőket a megafonos emberkék, hogy vonuljunk hátra, mert nem akarnak minket beengedni, lévén biztonsági kockázat vagyunk. Hát, én személy szerint nem hinném, hogy biztonsági kockázatot jelentenék, de ők tudják.

Integess szépen a kamerás bácsinak

Amikor végre sikeresen bejutottunk és a beszédek is elkezdődtek, sajnos kiderült, hogy a legérdekesebb dolgok a csarnokban a különféle fantáziadús traszparensek és molinók (személyes kedvencem az volt, amelyiken gyermeteg, rajzolt írással ez állt: Nem kell töb pénz a zoktatába), mint maguk a beszédek. Jó tanács: ha legközelebb hasonló eseményt szerveztek, ne vakítson el annyira a düh, hogy a mostanihoz hasonló embereket pakoljatok az ún. „forradalom” élére. Nem értem, miért olyan arcokat kellett választani a konferanszié szerepére, akik legalább háromféle beszédhibával küzdenek (ő legalább kicsit gyújtó hangszínt tudott megütni), álmosító hangon olvassák fel a magvas mondanivalót (Harrach Péter nőben, a továbbiakban Harrach Petra), vagy elejtik a papírt. Amikor feljött egy srác az emelvényre, aki olyan hangon közölte, hogy hát ő bizony most mérges, ahogyan Szellő István bemondja, hogy kistapír született a markotabödögei állatsimogatóban, akkor végleg eltört bennem valami. A forradalmi hevület átváltozott hisztérikus röhögéssé, amit a laptoppal álló, ettől prófétának kinéző szakállas bácsi csak elmélyített (a nap legjobb beszéde díjat Máté András professzor úrnak ítélem, aki tényleg jó rétor volt).

Ezek után a borzalmak után következett az esemény mélypontja: mindenféle gyermeteg (okkjupályos) kézjelekkel kellett szavazgatni. A hozzászólások olyannyira seteteje-sealja mondatokra sikerültek, hogy a szervezők kábé csak egy köszönjüköt tudtak rájuk válaszolni. Lényeg a lényeg, meg lett szavazva három fontosabb dolog is – bár ehhez kellett vagy egy óra: az esemény sajtónyilvános (ezért ekézhetem), az öt pontot elfogadták (amik közül az első kettő, vagyis követeljük a köz- és felsőoktatás átfogó reformját és a keretszámokat állítsák vissza legalább a 2011-es szintre bizony vaskos ellentmondás), és hídfoglalás lesz.

Quod erat demonstrandum: Most voltunk tüntetni

A tömeg Beszédhibással, Harrach Petrával és Arra sem méltó, hogy csúfnevet kapjonnal az élen megindult a Petőfi hídra, majd ötletszerűen vonulgatva, egyéb egyetemek épületeit is útba ejtve eljutott egy másfél óra alatt a Kossuth térre. A Parlament előtt becsatlakoztak a szimpatizánsok, köztük több képviselő, aztán irány a Lánchíd, ahonnét Szarvas Koppány Bendegúz egyedül folytatta a forradalmi menetet a Sándor-palota irányába. Az egész tüntetés annyira spontán és kaotikus és komikus volt, hogy nem értem, a rendőrség hogy tudott ennyire jó munkát végezni a helyszínek biztosítása során – főleg, mivel előre nem lett bejelentve a demonstráció, szóval akár szét is kaphattak volna minket.

A röhögés végig rendkívüli erővel ingerelt, többnyire sikerült is visszafojtanom, de távozáskor (sajnos én már a Parlamentnél megelégeltem) valami furcsa elégedettséget éreztem. Valami olyat, hogy mi bizony most megmutattuk. Hogy a borzalmas rétorok bizonyára tartalmas beszédei, az ellentmondó követelések, az inkább wúdsztokkos mint okkjupályos tellegetések és a kaotikusan nyomuló tömeg mind csak a felszín. Valahol mélyen történt valami, ami a cél felé mutat.

2 komment

Címkék: felsőoktatás parlament tüntetés fiatalok demonstráció közoktatás diákok oktatas koppány hídfoglalás hallgatói fórum

A bejegyzés trackback címe:

https://alternativa.blog.hu/api/trackback/id/tr164961204

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Balázs Critiq 2012.12.20. 12:06:25

lefogadom, hogy a cikkíró úr a kisujját sem mozdította a kávéscsésze felé sem, nemhogy kiálljon valami mellett, s ezen cikk megírása előtt, meg ez után sem tervezi.