Itt is megtalálsz minket.

HTML

Mi ez itt?

Nem vagyunk múlt nélkül. 2008-2009-ben papírlapot adtunk ki Győrben, most pedig felköltöztünk az internetre, mert még maradt bennünk mondanivaló. Minden hozzászólásnak örülünk, a posztok szerzőik álláspontját tükrözik, nem a kollektíváét.

Papírlapot? Tényleg?

Tetszik?

Erről beszélünk

Keretszámok everywhere

2012.12.10. 08:00 | Írta: Ágoston Dániel

riot_1.jpg

Szerkesztőségünk a minap teljesen jogos kirohanást tett, miszerint „Utcára, egyetemisták, utcára gimnazisták!”, ám lelkes idealistákként nyilván nem gondoltunk bele mélyebben a címzettek szellemi-lelki valójába. Jelen pillanatban ugyanis nincs kétségbeejtőbb társadalmi réteg Magyarországon, mint a felsőoktatásban résztvevő hallgatók (a gimnazistákat pedig vélhetően jobb is letagadni).

Először is a fiatalok jelentős hányada amolyan szükséges rosszként tekint a felsőoktatásra, amit azért kell elvégezni, hogy meglegyen a papír, s amivel talán könnyebben el tud majd helyezkedni a piacon. Ebből fakadóan a jelentős hányad számára tök mindegy, hogy egyébként mennyire szervezett a diákság, a lényeg, hogy viszonylagos nyugalomban letudhassa a tanulmányait, ne basztassa senki, legyenek olyan biztos pontok az életében, mint a gólyatáborok, ahol időről időre úgy be lehet állni, mint a Gellért-hegy, ám mindenekelőtt a tandíjat ne emeljék, azt is leginkább azért ne, mert úgy jelentős kiigazításra szorulna az elivásra szánt havi összeg. A diáklét valódi szellemi megélése tehát eleve fel sem merül.

Másodszor egy olyan alapvetően öntudatlan társadalmi közegről kell beszélnünk, amely pusztán abból vindikálja magának a jogot a szellemi felsőbbrendűség  természetesen hamis  illúziójára, hogy egy kvázi neves egyetem hallgatója.

Mindemellett az átlag magyar egyetemista meg van róla győződve, hogy pestiesen szólva is jó fej, lévén kiemelkedő a műveltsége az internetes videók terén, alkalomadtán nem átall jópofának vélt poénokat sem kiagyalni, s roppant büszke arra is, hogy alkoholt fogyaszt  ami lássuk be, elképesztően szánalmas. Az ivást ugyanis valaki vagy tisztességesen és szerényen műveli, vagy sehogy, de semmiképp sem értekezik róla naphosszat. A nevetséges vonaglást, jópofáskodást pedig, amit egyetemi közösségi szórakozásnak neveznek, kultúrember már lenézni is lusta. Elég csak a legutóbbi egyetemi fiaskóra gondolni, amikor is az egyik BME-s fiatal köntösben imitálva Luke Skywalkert (ami egyébként már '97-ben is ciki volt) beült egy előadásra, majd az egyik évfolyamtársa ráhívta a terrorelhárítást, lévén biokémia szakos hallgatóként képtelen volt ránézésre megkülönböztetni a fémet a műanyagtól, így valódi fegyvernek vélte a diáktársnál lévő játékpisztolyt, akit ezért letartóztattak.

Persze oké, hogy Orbán meg a kormány és keretszámok, meg fujj, s valóban felesleges belekezdeni a „túl sok diplomást képzünk” – egyébként kibírhatatlanul jogos – mantrájába, lévén kevesebbet így sem fog termelni a rendszer, ellenben a diplomások 90 százaléka így már nem pusztán hihetetlenül idegesítő szellemi impotensek tömegei lesznek, hanem olyan felkapaszkodott, hófehérre nyalt valagú yuppiek válogatott rétege akiknek az iPhone 5 mellé még egy piacképes diplomára is fussa. Így aztán tízezrek fognak kívül rekedni, akik viszont nem engedhetik maguknak, ám képességük alapján ott lenne a helyük – a kibontakoztatott tehetségekből pedig így is elég csehül állunk.

Ám mindenek előtt azt kellene észrevenni, hogy a magyarországi diákok esetében felesleges illúziókat kergetni és elvárásokat támasztani, hiszen elvi és gyakorlati szinten is tökéletesen alkalmatlanok arra, hogy bármilyen módon rendezni tudhassák soraikat, végeredményben pedig szervezett nyomást tudjanak gyakorolni az adott intézményekre céljaik elérése érdekében. Jelentős hányaduk ugyanis súlyos funkcionális- és közéleti analfabéta, akikből gyakorlatilag minden hiányzik, ami komoly gyakorlati és elvi tényezővé teszi az olasz, vagy a chilei diákokat. Szikrája sincs meg bennük a kalandvágynak, vagy a szenvedélynek, végletesen hiányzik belőlük a romantika és az idealizmus, nem beszélve az eszmék bárminemű ismeretéről, s egyéb földi hívságokról, amiknek hiánya praktikusan a majdnem teljes diákságnál tapasztalható moral insanity-ben csúcsosodik ki. Fogalmuk nincs a legalapvetőbb történelmi összefüggésekről, filozófiai irányvonalakról, s ha mégis akad köztük olyan, aki az átlagnál többet foglalkozik a közélettel, jellemzően valamelyik politikai párt, vagy platform mellett köt ki, mint aktivista. A legtöbb esetben viszont így is marad a parttalan és vinnyogó cinizmus, az ostoba nihilizmus, a tudás és az erények ismeretének szinte teljes hiánya.

A magyarországi diákok esetében azonban a legdrasztikusabb tényező a gyávaság, amiből kiválóan megérthető, miből fakad a magyar diákság impotenciája.

Már első félévtől kezdve rettegnek a vélt vagy valós egzisztenciájuk miatt, tartva attól, hogy az oktatói testület, noch dazu a minisztérium ostort pattint rajtuk, ha bármiféle ellenállást tanúsítanak. Eszükbe nem jut, hogy ők, mint diákok, már csak létszámukat tekintve is komoly erőt tesznek ki a tanárokkal és a minisztériummal szemben, amit magától értetődően nem hagyhatnának figyelmen kívül sehol  már ha létezne itthon egy fajsúlyos diákmozgalom. Vagy több.

Ebből fakadóan felmerül a kérdés, hogy vajon mit várunk azoktól, akik nemrég még a Corvinusra akartak éjszakai tüntetést szervezni az oktatási államtitkár ellen, ám miután a rektor közölte, hogy nem engedélyezi a tüntetést, egy oké-val beletörődnek a dologba és lefújják az egészet? Jelzem, hogy ugyanezért Párizsban alighanem az asztalához kötözve, lángolva hajították volna ki az ablakon a rektort, majd égették volna fel az egész egyetemet, mintegy finoman érzékeltetve szándékuk komolyságát. A kérdés azonban továbbra is adott: mit várunk azoktól, akik szerenáddal akarják ügyük mellé állítani a másik egyetemet? Ráadásul azokat a BME-seket, akik szerint a Holdon elejtett toll belerepül a Napba azok az ELTE-sek, akik azt nem tudják, mikor tört ki az II. világháború. (Békeidőben pedig üvöltő versenyt rendeznek a corvinusos diákok.)

Arról nem is beszélve, hogy közéletünk jelen és a diákság fent vázolt állapotában Ketzalkóatl, az azték tudás istene óvjon minket attól, hogy akármelyik hallgatóban is felmerüljön akármilyen diákmozgalom megszervezése, lévén abból minden lenne, csak egy független, alternatívát és tényezőt jelentő mozgalom nem.

Lássuk hát be, Magyarországon ettől az ifjúságtól, jelen állapotában elvárni azt, hogy erélyesen álljon ki a saját jogaiért, hogy ellenállásba fogjon valami ellen az eszmék frontvonalán, nettó idiotizmus. S félreértés ne essék, nem a diákok ellen kívánok kirohanást tenni, bármennyire is úgy tűnik. Éppen arra kívánom felhívni a figyelmet, hogy mennyire kétségbeejtő és szomorú az, hogy ameddig a nálunk látszólag is szerencsésebb történelmi, illetve gazdasági helyzetben lévő Mexikóban képesek a diákok eszmék mentén, idealizmustól és kalandvágytól fűtve, öntudatosan megszervezni és tényezővé tenni önmagukat, valamint nyomást gyakorolni a hatalomra, addig nálunk háromhetes sajtóhír, ha néhány sápadt lelkű, infantilis kisdiák felemel egy frappánsnak vélt transzparenst a dékán évnyitó beszéde alatt.

7 komment · 1 trackback

Címkék: felsőoktatás fiatalok közoktatás keretszámok diákok oktatas hoffmann rózsa

A bejegyzés trackback címe:

https://alternativa.blog.hu/api/trackback/id/tr74955581

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: Keretszámok everywhere 2012.12.10. 08:57:01

Magyarországon ettől az ifjúságtól, jelen állapotában elvárni azt, hogy erélyesen álljon ki a saját jogaiért, hogy ellenállásba fogjon valami ellen az eszmék frontvonalán, nettó idiotizmus.

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

vargalukrécia 2012.12.10. 12:05:35

A poszt minden szavával egyetértek. De azért mintha elkezdődne valami... Ugyan kicsit sárga, kicsit savanyú..., de a miénk. :-)

atv.hu/belfold/20121210_tiltakozas_szegedi_diakok_elfoglaltak_a_kormanyhivatalt

Mondjuk nem értem, miért nincsenek még hozzászólások, hiszen elég éles, provokáló véleményt fogalmaz meg a posztoló...
Mondjuk Fatér Ambrus beszélgetése is több mint kínos volt Kálmán Olgával:

atv.hu/cikk/video-20121207_fater_ambrus

Balázs Critiq 2012.12.10. 17:31:25

Fatér Ambrus valóban kellemetlen.... "Nincsen vezetőnk, de vannak céljaink, feladatunk a publicitás"...

ASD_elmagad 2012.12.10. 20:14:28

Ha ennyire tetszik tudni, hogy mit, és hogyan kellene, tessék csak nyugodtan megszervezni, én nagyon szívesen csatlakozom bárminemű mozgalomhoz, ami a Hallgatók érdekeit képviseli. :)

gigacherry 2012.12.10. 23:01:00

Alkoholizálni csak csendben lehet?
"Borozgatánk apámmal, ivott a jó öreg" írta annak idején Petőfi. Számos bordal és egyéb italozást, mulatozást éltető ének származott még költőinktől, és más művészeinktől. ez és a szervezett diákság egyáltalán nem zárja ki egymást. Sokszor a bulikban ismerkednek meg egymással a későbbi szervezetek vezetői. Az a Luka Skywalker-es eset sem teljes egészében úgy volt, ahogy leírod. A többiben nagyrészt igazad van, bár éppen most cáfol rá a diákság. Talán mert már rákényszerülnek.

pharmbence 2012.12.11. 16:14:22

Ez egy rendkívül ostoba cikk. Kíváncsi lennék, hogy jelen cikk szerzője, honnan vindikálja magának a jogot saját szellemi felsőbbrendűségének hamis illúziójához. Remélem nem onnan, hogy ismer néhány idegen szót. Szerencsés lenne, ha a cím és a tartalom köszönőviszonyban lennének egymással, ugyanis az egész szöveg nem más mint a magyar diákság kollektív lenézése, amihez az apropót ez a keretszám mizéria szolgáltatja. Ennyi a kapcsolat, nem több. Az itt leírt és a magyar diákság körében valóban létező jelenségekből egyrészt ritka ostoba dolog általánosítani, másrészt azt a következtetést levonni, hogy ebből kifolyólag a diákság ne szervezze meg önmagát, rendkívül antidemokratikus és kártékony vélemény. Ezzel le is zárnám a szövegre vonatkozó reflektálásom, mert több szót nem érdemel. A keretszámokkal kapcsolatban meg az a véleményem, hogy az elmúlt húsz évben egy igen elcseszett oktatáspolitika folyt nálunk. Egészen addig, amíg az egyetemek fejkvóta szerűen kapták/kapják az állami támogatást, egészen egyszerűen nem érdekük az oktatóknak és az egyetemeknek kiszórni a megélhetési egyetemistákat. Akiknek tényleg csak az ivás és a buli a fontos. Másrészt olyan a visszaélésekre nem hogy lehetőséget adó, hanem egyenesen arra biztató hallgatói önkormányzati rendszer jött létre, ahol korrupt, pénz és hataloméhes hökös kiskirályok sakkban tudják tartani az egyetemi szenátusokat. A hatalmukat elcsalt és általuk irányított választásokkal évekig megtartják, és több száz milliós összegek felet rendelkeznek. Azt gondolom, hogy ezekre nem megoldás egy brutális keretszámcsökkentés. Az semmi más, mint egy költségvetési tűzoltás. Olyan oktatási rendszert kellene felépíteni, ahol ösztönzik a jó teljesítményt, és amibe bizonyos területekre bevonják a tőkét a versenyszférából. Leginkább az olyan nagy hozzáadott értéket képviselő tudományterületekről, mint az élettudományok, főleg a gyógyszerkutatás, vagy a mérnökképzés, ahol fontos az, hogy korszerű és használható tudással kerüljön ki az iskolapadból egy szakember. Ezek a cégek hajlandóak nagyobb összegeket is az egyetemeknek adni, ha az oktatás garancia a megfelelő tudásra. És nem szívjóságból, hanem mert busásan megtérül nekik. És akkor az államnak több pénze maradna a kevésbé piacképes, de társadalmilag hasznos képzések támogatására, mint például a bölcsészek. Ehhez képest, ha jól emlékszem a Gyurcsány kormány alatt megszüntették a fejlesztési hozzájárulás lehetőségét... Talán szerencsésebb lett volna, ha ezzel foglalkozik a cikk, és nem egy öncélú alázás az egész.

Kopó 2012.12.14. 13:46:54

Pontosan lett leírva a magyar hallgatóság szellemi állapota, csak az a kérdés immár, hogy ezen hogy lehetne változtatni?