Ej, mi' czudar világot egzisztál ama populáczió, mely a maga nemzethi alakulatát is csupán cziczomátlan isráelitákból képes összebarkátsolni, noha jószerével állnak rendelkezésre gerinczes és délczeg Római Katholikus legények szerte a Kárpáth-Medenczében, kik igaz szívvel teljesítenék leczkéjüket a Haza altusán!

S amint látszik, ez a köznép által csak „Jobbik” néven ismerethes compánia sem átallik fuzsionálni e czudar világgal (noha állításai emezzel szemben ambivalens tendencziát mutatnak), midőn attraktív, ámbátor talmi hangokat hallatva danolják szeiréni éneküket, lóvá téve ama mafla népeket, kik az úgynevezett „demokráczia” útvesztőiben tett magános kalandozásaik okán elmulasztották szemük előtt tartani ama czefetül kézenfekvő tényezetet, hogy tudniillik Szent Kárpáhti Hazánk államformája királyság, mely az interregnum fátyla alatt leledzik. Úgy is mondhatnók, amint Janus Pannonius tette egykoron: „Ékes a szó, de a szent becsület több nála bizonnyal, s minden szellemi értéknél följebb van az erkölcs”.

Mármost ennek daczára

itt ez a Szegedi Tsanád, ki csak hagyján, hogy egy istenkáromlóan pogány nevet visel, de reformáthusként merítették keresztség szentségébe az istenádottát, amit tetőzött azzal, hogy egyszeriben csak isráelitává fluktuált a plénum előtt, mégpediglen nem oly' formában, amint azt az úgynevezett „Kuruczinfó” néven ismeretes electromos hírperiodica szokta volt kiáltozni furtonfurt, akár egy replicáns boszorkány szokta átkozni a boldogtalan lelkeket, hanem valóban! Mindez pedig én mondom, nem is volna baj. Mert bizony mondom ezzel a Szegedi úrfival nem csupán az volna a csáva, hogy egyszeriben zsidó, hanem az, hogy úgy is viselkedik! Mert hiszen midőn megillette őt a váddal ama Ambrus Zoltán néven ismeretes, szemlátomást is diszkrét talentumú fiatalember, hogy tudniillik ő bizony tudja, hogy Meisels Imre hitvese Klein (született Borstein) Magdolna, kinek lánya Molnár (született Meisels) Katalin, kinek gyermeke Szegedi Tsanád, s mindezt nem átall plénum elé tárni, ez a Szegedi úrfi ahelyett, hogy egy asszertív és czéltudatos tozckost hintett volna ama pimasz zsellér nyakára, nem átallott felajánlani juttatást e hitvány mezőgazdasági proletárnak amaz illegitim, s hatalmát a magyarságra erőszakoskodó, úgynevezett „Európai Unió” harátsolt forrásaiból!

Eztán kiderül, amin még cselédlányom, Nusika is megütközött, hogy e tánczba nem csupán Szegedi úrfi járt egymagában, hanem mellé szegődött a nemzethies tsetse-betséket nagyban kibocsátó, úgynevezett „Turul” butiqueban leledző társának, Szabó úrfinak is leánytestvére, ami önmagában is hallatlan, hisz köztudomású, hogy asszonynak háztájon a helye, nem pediglen az úgynevezett „felvilágosodásból” eredő liberthariánus téveszmék által elhitetett, egyébiránt nemlétező „Nagyvilágban”.

Ámbátor eleve gyanús volt nékem

ez a Szegedi úrfi! Már rögtön az elején, mikor megpöndítették isráelitánus mivoltát. Először azt mondta, megdöbbent, de nem változtat semmin, amiben odáig hitt. Oda se neki, gondolta akkor az egyszeri jábor lélek, hiszen a hajdanvolt, ámde nagyrabetsült Torquemada is elvégre isráelita volt. Ámde rögtön egy fertály hét múltán már amazt mondta, hogy a Horthy kormányzó által levezényelt consolidatió mi végre sem ment volna, ha nincsenek amaz isráelita nagytőkések, kik úgymond felvállalták magyarságukat! Kérem, én már ekkor beleskribáltam naplóm aznapi jegyzetébe: „Bizony e napon megjövendölöm, ez a Szegedi Tsanád hamarost ellátogat az úgynevezett »Auschwitzba«, hogy ajvékoljék és önként móresre taníttassék!” (Nyárspolgár Úr naplója, 678. oldal, 1. bekezdés). S lám, szerénységem újfent igazat szólt, horribile dictu még egy rabbihoz is ellátogatott ez a neofita, kinek ősei tudvalevőleg feszítették fel keresztjére az Szent Jézus Christust.

S hogy váteszemet tovább fitogtassam, megjövendölöm azt is, hogy ugyanily hamarost fog ez a Szegedi úrfi elszegődni ama „művelt Nyugat” szalonbéli alakulataihoz, kik beste czionista frecsegéseket rendeznek, midőn egyúttal titulálják magukat „szélsőjobboldalinak”, noha tény, hogy eb ura fakó, czionista nem jobboldali!
Abczúg Jobbik, hiába volt néked a szó, hogy vigyázó tekinteted önmagadra vesd, most vess magadra keresztet, s te feslett ország pedig figyeld a sorsod!

Postscriptum: Jobbára csak együttérzésem felől áll módomban biztosítani a „Barikád” nevű periodica kollégáit, kik minden kétséget kizáróan és akaratukon kívül avanzsáltak zsidóbérenczé.

***

Nyárspolgár Úr szeptembertől állandó rovattal jelentkezik a megújuló Alternatíván.