Itt is megtalálsz minket.

HTML

Mi ez itt?

Nem vagyunk múlt nélkül. 2008-2009-ben papírlapot adtunk ki Győrben, most pedig felköltöztünk az internetre, mert még maradt bennünk mondanivaló. Minden hozzászólásnak örülünk, a posztok szerzőik álláspontját tükrözik, nem a kollektíváét.

Papírlapot? Tényleg?

Tetszik?

Erről beszélünk

Csatáry Budapesten

2012.07.17. 11:01 | Írta: Tóth Csaba Tibor

EichmannTrial.jpg

A Wiesenthal-központ a múlt héten "első számú" vádlottját találta meg Magyarországon. A tavalyi Képíró-per után a gettóparancsnok Csatáry László ügye nem sok jóval kecsegtet. Pedig az ügy általános erkölcsi értelemben való rendezetlensége fájóbb és szembetűnőbb lehet, mint az igen kétes eredményeket ígérő jogi szembesítés.

Ismét perre készül Efraim Zuroff, a Simon Wiesenthal Központ jeruzsálemi képviseletének vezetője. A legutóbbi célpont Csatáry László jelenleg 97 éves volt rendőrfőhadnagy, aki 1944-ben a kassai gettó főparancsnokaként szervezte meg a helyi zsidóság deportálását. A feljelentés után nem sokkal Csatáryt a The Sun című brit bulvárlap újságírói megtalálták Budapesten, valamint felvették a kapcsolatot az ügyészésggel is. Időközben Zuroffot a holokauszttörténész Karsai László – 2004-es kijelentéseit részben megismételve – „megélhetési nácivadásznak” nevezte az MTI-nek adott, nagy nyilvánosságot kapott interjújában. A kijelentés igen nagy szimpátiát váltott ki azok körében akik Csatáryt nem szeretnék bíróság előtt látni, és egyben komoly erkölcsi problémákat is felvetnek múltunk kezelésével kapcsolatban. A legutóbbi sikertelen és igen ellentmondásos Képíró-per ugyanis rengeteg kérdést hagyott maga után.

Mi az, ami Karsaiban aggályokat ébreszt

Zuroff tevékenysége iránt? Mi a gond azzal, ha egy minden jel szerint háborús bűnös gettóparancsnoknak a Magyar Köztársaság bírósága előtt kell majd felelnie el nem évülő ügyekben? Második Képíró-perre számíthatunk vajon? E kérdések megválaszolásához térben és időben is nagyobb perspektívára van szükségünk, mint amivel a jelenlegi közbeszéd számol.

A Simon Wiesenthal Központ 1977-es megalakulása óta a „tikkun olam” kifejezéssel indokolja tevékenységét. A zsidó vallási fogalmat Nyugaton és Izraelben ma leginkább a reform zsidó közösségek használják hasonló tartalommal, magyar jelentése a „világ megjavítása” avagy „meggyógyítása” (angolul „Repairing the world”). Ez a törekvés hagyományosan nagyon sokféle formát ölthet, minden esetben az isteni „morális rend” érvényesítése a célja: a hagyomány és történelem továbbadása, tanítása, jótékonyság, a világban létező konfliktusok megnyugtató rendezése. A Wiesenthal Center a háborús bűnösök elítéltetését és pereit ennek részeként, a Soára való emlékezés és az erkölcsi megtisztulás szerves részének tartja missziójának leírásában.  

A Központ tehát oktatási, és muzeológiai tevékenysége mellett foglalkozik még élő háborús bűnösök felkutatásával – mintegy globális marketingkampányként egyébként teljesen szokványos holokauszt-intézeti tevékenységét támogatandó. Mivel ezek a "nácivadászatok" egészen más eszközökkel és céllal rendelkeznek, mint a kutatói munka, ezért érdemes magát a központ tevékenységét is elkülöníteni a történeti kutatással foglalkozó intézményekétől, és magának Simon Wiesenthalnak a személyétől is, aki csupán a központ névadója.

A bécsi székhelyű intézmény jeruzsálem irodájának „Utolsó esély” programja, célja a még élő, náci háborús bűnökkel gyanúsítottak felkutatása és bíróság elé állítása. A program honlapja szerint ezek az akciók Németországban, a balti államokban, Kelet-Európában és a Balkánon zajlanak - a legnagyobb figyelmet azonban kétségtelenül „első számú közellenségük”, Csatáry kapta. Nem igaz tehát hogy Zuroff most kizárólag a magyar háborús bűnösöket támadja, egy nagyobb, átfogó akció részeként kerül sor a magyarországi eljárásokra is.

Jogosan merül fel a kérdés, hogy mindezzel

mi lenne a baj? Karsai László, mint a holokauszt egyik legrégebbi kutatója Magyarországon, elég pontosan fogalmaz. Zuroff Csatáry ellen alkalmazott bizonyítási stratégiája a történész szerint olyan alapokra épül, amelyekkel a vádat bebizonyítani mai magyar bíróság előtt a képtelenséggel határos. Első hallásra ez a feltételezés akár abszurdnak is hathat: Csatáry gettóparancsnok volt, ráadásul két, a Deportáltakat Gondozó Országos Bizottság által a visszatérőkkel közvetlenül a háború után felvett interjú is név szerint, egyikük pedig különösen kegyetlen parancsnokként is említi. Zuroffnak és az ügyészségnek azonban jelen esetben azt kellene bizonyítania, hogy a parancsnok tökéletesen tisztában volt azzal, hogy az általa deportáltakat meg fogják semmisíteni. Erősen sejthető, hogy a kegyetlen táborparancsnok esetében ez így is volt, de a korabeli hivatali apparátus eljárásának következtében erre perdöntő bizonyítékot találni szinte lehetetlen. Egy rendőr- vagy csendőrtiszt sem volt sajnos olyan botor, hogy gépelt oldalakon és hivatalos pecséttel írja le: az úticél a többség számára a gázkamra.

Mint egy éve Képíró Sándor beperelésénél, most is két jól ismert történeti eset juthat eszünkbe: Adolf Eichmann és John Demjanjuk perei. Eichmann elfogása és jeruzsálemi pere 1962-ben a Soá emlékezetének és feldolgozásának már-már misztifikált kezdőpontja, a pillanat amikor az erkölcsi szembenézés felvállalásával Izrael Állam mintegy az összes zsidósága miatt áldozattá vált ember képviseletében lépett föl, tekintet nélkül azok állampolgárságára. A tárgyalás azért is alapvető, mert egyedi módon Eichmann beismerő vallomásával végződött. A per kezdetén Eichmann váltig tagadott, állította, hogy ő maga embert soha nem ölt, saját szerepével kapcsolatos erkölcsi aggályai folytán egészen speciális módon elismerte bűnösségét egyfajta „morális értelemben” miközben kitartott amellett hogy Hitler hatalma alatt ezen erkölcsi parancsok követése számított bűncselekménynek. A beismerés viszont mindenképp hihetetlen hatást tett az izraeli és amerikai közvéleményre és, sok más együtthatóval összejátszva, hozzájárult a Holokauszt emlékezeti rítusainak kialakulásához.

És az Eichmannt felkutató emberről nevét szerző

Központ, valamint maga Efraim Zuroff ma is ezt az Izraelben fontosnak számító nemzeti emlékezeti rítussá vált gyakorlatot folytatja újabb és újabb, kisebb szinteken álló bűnösök felkutatásával. Így tulajdonképpen az Eichmann elleni per mint rítus folyamatos megismétlésének vágyával lép föl, igazodva az emlékezés jól bevált stratégiáihoz. Kétségtelen, hogy a jeruzsálemi igazgató érvelésének ez fontosabb eleme, mint a pőre jogi igazságtétel vágya. A valamikori ukrán tábori őr, John Demjanjuk esete azonban példa és figyelmeztetés arra, hogy ez a törekvés saját maga kínos paródiájává is válhat. Miután Ohióból először kiadták Demjanjukot Izraelnek az 1986-ban egy legendás kegyetlenségű volt őrtársa és névrokona helyett, tévedésből ítélte el, majd amikor ez 1991-ben kiderült, kénytelen volt őt szabadlábra helyezni.

A hiba alapvető fordulópontnak számított a náci háborús perek történetében, hiszen a vádlott az ellene felhozott vádpontok szerinti ártatlansága felülemelkedett azon a tényen, hogy végül is ugyanúgy sobibori őr volt, mint társa. Noha Demjanjukot végül 2011-ben német bíróság a saját tetteiért is elítélte, ő a jogerőre emelkedés előtt és a törvények előtt büntetlenül halt meg. Példája már mutatja, hogy az, ami Eichmann jeruzsálemi perében még a morális felelősségről szóló filozófiai tanulságokkal is szolgáló vita volt, a valamikor általa működtetett olajozott gépezet kisebb fogaskerekeinél egyszerű jogászkodássá fajul, eredménye pedig a Wiesenthal központ társadalmi céljaival szemben éppen a bűnösség relativizálódása lehet a közvélemény előtt. Karsai László – pontosan tudva a jogi bizonyítás ilyen irányú nehézségeit – pontosan az „ártatlanul meghurcolt gettóparancsnok” skizofrén képének kialakulása ellen próbál óvni.

Vele ellentétben Zuroff elsődleges célja a perekkel annak bebizonyítása, hogy a németek mellett sokszor a helyi lakosság is sokszor vált „üldözővé”. Az akció természetesen a poszkommunista országokra korlátozódik, mivel itt a vészkorszakról szóló aktív társadalmi párbeszéd jóval később kezdődött. Az „Utolsó esély” akció azonban így egyrészt élesen elválasztja a kelet- és nyugat-európai kollaboránsok problémáját – elég a francia példát idézni ahhoz, hogy rájöjjünk, ilyen egyértelmű határ nem létezik , másrészt pedig a keleti részen is egy kalap alá veszi a kezdetektől megszállt lengyel területeket a volt náci kollaboráns államok (Lettország, Románia, Magyarország) ügyével. Zuroff és munkatársai nyilvánvalóan nincsenek tisztában a helyi viszonyokkal, így el sem tudják képzelni, hogy a kor eseményeivel az átlag magyar mennyire is van tisztában. Hiszen egy olyan országban, ahol bárki komolyan elhiszi azt, hogy Képíró, csupán azért mert nem papírozta le a gyilkosságokat, tiszta mint a hó, ott akár tíz hasonló per sem fogja a megértést vagy az értelmezési folyamatot segíteni. Zuroffnak azonban ennél sokkal fontosabb, hogy intézménye presztízsét Izraelben és Nyugaton az „Eichmann-rítus” folyamatos ismétlésével igazolja, noha ennek hatása időközben ott is csökkent, legfőképpen

Csatáry László gettóparancsnok kétségkívül

súlyosan érintett tehát az 1944-es deportálásokban, és túl minden jogi megfontoláson, sokkal komolyabb mértékben testesíti meg Endre László apparátusát mint a bácskai „Hideg napok” egy egyszerű csendőre. Nem csupán több mint 15 000 volt zsidó honfitársunkat deportálta, ezt megelőzően aktívan meg is alázta őket emberi méltóságukban. Éppen ezért lenne fontos, hogy bűneit egy esetlegesen rosszul felépített bizonyítási eljárás nem moshassa el, ne legyen belőle a nemzeti oldalon hős csak és csupán amiatt, hogy Zuroff esetleg eredménytelenül pereli be. Márpedig ennek az esélye jelentős. Nem Csatáry László hajlott kora itt az akadály, hiszen szellemileg még ép. Egy újabb, Képíró-per azonban a nála a jóval komolyabb vádpontokkal szembenéző Csatáry esetében elfogadhatatlan következményekkel járhat, abszurd módon áldozatot farag belőle. Más sem hiányzik még a gombaként szaporodó Horthy-mellszobrok által meghatározott magyar közbeszédnek. A "tikkun olam" szellemétől pedig ez bizonyosan nagyon messze áll.

A volt kassai gettóparancsnok perbe fogása tehát csak akkor lenne elképzelhető, ha a perbe fogók teljesen biztosan, és írásos bizonyítékokkal támasztják alá, hogy Csatáry pontosan tudott arról, mi folyik Auschwitzban. A jogi eljárás azonban nem feltétlen a történeti felelősségre vonás ideális színhelye. Számomra azonban az egész most újrakezdődő huzavonánál nagyobb jelentősége van annak a kérdésnek, hogy az éppen háborús szerepe miatt kanadai állampolgárságát elvesztő, 1995 óta ezért Magyarországon élő Csatáry miért csak most és így kénytelen szembenézni ezekkel a vádakkal? Miért csak 17 év után figyelünk erre az emberre, és miért angol újságírók lelték meg?

Zuroff programja keretében – körülbelül a magyar perekkel egy időben – a lengyel ügyészség, és a Nemzeti Emlékezet Hivatalának történész munkatársai keresnek 20 zsidó nő haláláért felelős lengyeleket. Totális elutasítás helyett tehát a Kárpátok túloldalán ugyanezt a problémát megpróbálják nemzeti szinten megoldani, sajátjuknak érezve fontosságát. Hannah Arendt „Eichmann Jeruzsálemben” című könyvében már értekezett a „gonosz banalitásáról” – „Csatáry Budapesten” címmel viszont aligha fog valaha könyv születni a magyar katarzisról. Karsainak tehát a maga szikár kutatói szempontjából igaza van, egy per nem helyettesíti a társadalmi vita komplex folyamatát.

A szembenézés egyéni felelősség ugyan, de mindaddig, amíg történelmünk elhallgatott eseményeinek nyilvános kibeszélése nem fontos számunkra, addig a Csatáry-félék valójában ránk is cinikusan ajtót csapnak.

24 komment

Címkék: történelem holokauszt wiesenthal központ efraim zuroff karsai lászló csatáry lászló

A bejegyzés trackback címe:

https://alternativa.blog.hu/api/trackback/id/tr314661626

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Régi Péter 2012.07.17. 15:40:19

Valóban az az ügy alfája és omegája, hogy Csatáry tudta-e hogy megsemmisítő táborba kerülnek a gettó lakói. Kevesen tudják, hogy a II. világháború alatt az USAban is voltak gyűjtőtáborok - az USA-ban élő japán lakosság részére! Ott sem voltak éppen barátságos körülmények, és az egész nyilván jogsértő volt, hiszen az anyaországgal való konspirációt egyenként kellett volna bizonyítani, nem kollektíven mindenkit bezárni. Felelősségre vonás pedig semmi nem volt az USA-ban emiatt, még csak a közbeszédben sem szerepel a téma!
Ha Csatáry úgy tudta "csak" munkatáborba mennek a gettólakók, akkor ez formailag (jogilag) ugyanaz, mint az USA-ban levő japán gyűjtőtáborok.

Anti Anyag (törölt) 2012.07.17. 21:16:34

Valószínűleg azért sem figyelünk, mert a hasonló kommunista bűnösök is szabadon grasszálnak. Nekem ne mondja senki, hogy amikor 56 után kivittek egy csomó embert az oroszok a börtöneikbe, nem tudták, hogy kivégzik őket és akiket az orosz munkatáborokba vittek azokról pedig azt gondolták, hogy nyaralni mennek.

Előbb talán ezt kellene feldolgozni.

Anti Anyag (törölt) 2012.07.17. 21:39:27

Ezt nem értem. A csókát el sem ítélték, de már kint voltak nála "antifasiszták" és horogkeresztes matricákkal ragasztották tele az ajtaját.

Ez hogy megy, bárki kimehet és azt ragaszt az ajtóra, amit akar, mert szerinte bűnös?

tábormegsemmisítő 2012.07.17. 22:00:04

Az ilyen akciók inkább megfelelnek a törzsi bosszú, mint a római jog hagyományainak. És ehhez jön még a szokásos konspiráció

Vagy rosszul gondolom, és csak véletlen hogy pont Áder izraeli és Szíjártó washingtoni tárgyalásainak időpontjában pattant az ügy nyilvánosságra?

Itt egy jól előkészített akcióról van szó, ami végső soron Magyarország megzsarolását és lejáratását célozza már sokadszor

telkoe 2012.07.17. 22:00:49

@Anti Anyag: És ha valaki kizavarja a lépcsőházból (magánterület) a hős antisfasisztát hogy otthon szórja a politikai szemetét az egyből fasiszta lesz?

Anti Anyag (törölt) 2012.07.17. 22:07:09

@tábormegsemmisítő: Hallottam egy két kifejezetten hithű és buta kommunistát dicsérni az oroszokat, de amit Áder mondott Izraelben, az kiverte a biztosítékot.

Ha ott Izraelben erre van szükség, az nagyon gáz lehet. Mert Észak koreában megértem, ott ha nem mondod, vége a jólétnek, mehetsz munkatáborba.

Egy normális magyar zsidó jobban szégyelhette magát emiatt mint én. Számtalan módon lehet érzékeltetni egy zsidóval, hogy figyelnek rá, de ez nem csak a legolcsóbb, de a leggusztustalanabb is.

soproni1 2012.07.17. 22:12:22

Eenek a buzinak elég büntetés, hogy a Magyar Nemzetet olvassa. Hagyják békében megdögleni ! Nem ér annyit az egész, hogy a magyar adófizetők pénzéből foglalkozzunk belőle. Aki meg hisz a lélek vándorlásban, az meg úgy isntudja, hogy az üldözők a következő életükben üldözöttek lesznek, a gyilkosok meg fogyatékosok.

drkovax 2012.07.17. 22:15:16

És arra van bizonyíték, hogy ez az öregúr valóban azonos a Kanadából kiutasított kassai gettóparancsnokkal ?
Mert azért ezt sem ártana bizonyítani ... ld. Denjanjuk ügy ...

Anti Anyag (törölt) 2012.07.17. 22:25:12

@drkovax: Na ja, holnap másra mutatnak rá.

A SUN "kinyomozta", Zuroffnak és a többinek ez elég is volt. (A magyar médiának is).

Ugyanakkor érdemes megnézni, micsoda cigánymosdatás megy itt egyes blogokban, nem is biztos, hogy ő volt, szegény gyermekkor, mindannyian felelősek vagyunk, stb. Pedig ott DNS vizsgálat volt.

Tóth Csaba Tibor 2012.07.17. 22:56:51

@soproni1: érdekes, Biszku Bélára is ezt mondták egyes baloldali véleményvezérek. pedig a probléma mindkét helyen csak módszertani: el lehet-e ítélni emberiség ellenes/háborús bűntettek alapján, avagy az iratmódosítások miatt ez lehetetlen. sajnos az utóbbi a helyzet, de azért nem kellene megúszni az ilyeneket úgy hogy egyszerűen "békén hagyjuk". mielőtt valaki megkérdezné, igen, a volt ávósokra is gondolok.

Tóth Csaba Tibor 2012.07.17. 23:13:12

@Régi Péter: valóban vannak párhuzamok, de nem árt arra emlékeztetni hogy a göbbels-i propagandán túl olyan hadviselő fél, hogy "zsidóság" semmilyen értelemben sem folyt. az első világháborúhoz hasonlóan viszont 1939 ill. 1941. után a szemben álló nagyhatalmak kölcsönösen deportálták az országukban tartózkodó ellenséges állampolgárokat. noha az USA-ban amerikai állampolgárságú japánok is áldozatul estek ennek, és valóban nem bántak túl kesztyűs kézzel velük sem, azért egészen más dolgokról beszélünk itt.

Gyingizik 2012.07.18. 08:23:32

@mesÜge: Egy a probléma az érvelésedben, hogy nem a táborvezető állítja össze a deportáltak listáját, hanem az állam. Így eme baklövésért nem Csatáry a felelős, max csak az általa elkövetett kegyetlenkedésekért a táborban, ha volt ilyen. De még ez se biztos hogy megállja a helyét, mert akkor pl. miért nincsenek bíróság elé állítva azok a szerb partizánok, akik a II Vh után több tízezer civil magyart mészároltak le? Izrael még más országok állampolgárait is hajlandó elrabolni, hogy Izraelben bíróság elé állítsák őket a holokauszt miatt, mi meg...? Persze az is lehet, hogy mi vagyunk a bénák.

Bundiboy 2012.07.18. 22:27:57

ahogy olvastam a német fórumokat is meg a magyarokat is, a legtöbben sajnálják a vén "fasisztát"

most komolyan, 97 éves öregember, ha őt 3 évre vagy életfogytiglanra ítélik oly mindegy, 70 évet élt jómódban, ezt már senkise tudja elvenni tőle

legjobb lett volna békén hagyni, mert a legtöbben együtt éreznek vele

elhiszem hogy fiatalkorában, a háborúban kapott és továbbított is parancsokat, de ha nem hajtja végre, megnézhette volna magát

nem olyan egyszerű dolog ez... akkor az volt a törvény, azokat a törvényeket nem ő hozta

emögött megint az van hogy emlékeztessék az embereket, csak az emberek már baromira utálják és unják ezt, főleg ha egy öregembert zaklatnak(mégha háborús bűnös, akkor is)

Tóth Csaba Tibor 2012.07.19. 01:36:29

@Bundiboy: ezt az érvet sokaknál, sok ügyben hallani lehetett, engem ez csak abból a szempontból aggaszt igazán hogy Zuroff reakciója Képíró halálakor valóban nagyon ízléstelen volt.
azzal egyetértek hogy a pertől senki sem fog véleményt változtatni az ügyben mert alapvetően konfrontatív műfaj: vannak a vádlók meg a vádlottak, ami szekértáborokat alakít ki.
én a csatáryval szívem szerint azt csinálnám hogy filmet forgatnék "dicső tetteiből" és levetíteném a köztévén, de ez én vagyok.

Tóth Csaba Tibor 2012.07.19. 01:38:45

@Gyingizik: ilyen alapon csak Bakyt és Endrét kellett volna felelősségre vonni a teljes kompániából, mert a listát ők rakták össze, de ez persze elég abszurd lenne. a felelősség nem áll meg a legfelső szinteken. már unom a komcsi párhuzamokat de ilyen alapon akkor Farkas Vladimir sem vonható felelősségre csak Farkas Mihály meg Péter Gábor.

Régi Péter 2012.07.19. 11:45:11

@mesÜge: Jól tudjuk mi a baj: Habár a II. vh csaknem 7 évtizede lezárult, kizárólag a győztesek ítélkeznek, holott ők is követtek el disznóságokat - és követnek el mind a mai napig.

radikalisviccek 2012.07.20. 00:13:24

@mesÜge: kicsit sem segíti a párbeszédet az, hogy a horogkereszt viseléséért börtön jár, a vörös csillag viselése miatti baszkurálásért viszont kártérítés...

le kéne számolni a kettős mércével. Nektek is.

Noname Watanabe 2012.07.24. 12:00:49

Ajvék, engem KaSSára deportáltak '44-ben, Csatáry egymaga 16-szor lőtt a Dunába. 49 nagyapámat végezték ki a szarmagyarok, akik röfögve zabálják a moslékot.
Most huszonöt éves vagyok, többszörös Holokauszt (TM) túlélő, és a Demokratikus Koalíció büszke tagja.

Tóth Csaba Tibor 2012.07.24. 18:03:59

@Régi Péter: hát vicces lenne, ha vesztesek ítélkeznének. mellesleg az angolok a drezdai bombázás minden évfordulóján képviseltetik magukat állami szinten, bocsánatot is kértek, de ami fontosabb, hogy a jövőbeli együttélést próbálják szavatolni. azért tudom mert most kint vagyok és a brit országos média minden évben beszámol erről. szóval az, hogy a "győztesek diktálnak" már nem igaz. az usa sem kevés kárpótlást fizet a deportált japánok leszármazottainak.

Tóth Csaba Tibor 2012.07.24. 18:06:42

@mesÜge: na hivatalosn persze nem kértek bocsánatot, de nagy részben az ő pénzükből épült újjá a frauenkirche ami lehet hogy fontosabb.

Régi Péter 2012.07.25. 16:44:46

@mesÜge: Viszont most olvasom egy történelmi folyóiratban, hogy a 60 ezer zsidó deportálásában közreműködő Alexander (Sano) Mach - a II. vh szlovák államának belügyminisztere - Hitler hűséges követője 23 éves börtönbüntetés után kiszabadult, majd békés öregkort és állami nyugdíjat kapva a kommunista Csehszlovákia polgáraként 1980-ban hunyt el ágyban párnák közt.

Tóth Csaba Tibor 2012.07.26. 15:53:48

@Régi Péter: az varhato hogy a szlovakok minden lehetseges modszerrel megprobaljak majd a "naci magyarorszag" kepet diplomaciai alonnye kovacsolni mint most a kiadatas-ugyben. ugyanakkor legalabb eliteltek. Csatary pedig Machnal joval kevesebbet kap ha kap, ezt most megmondom. ayt is nyilvan "elmeletben" mert mi 17 evig nem nagyon torodtunk az uggyel.

Régi Péter 2012.07.26. 17:42:41

@mesÜge: Kapjon annyit amennyit érdemel, de ne akkor húzzák elő a vén hülyét, amikor Áder beszédében egy fél mondat nem tetszik egyeseknek. És egész Európában mindenhol történjen meg az igazságszolgáltatás, a Vichy-kormány francia csendőrével, az életben maradt román Vasgárdistásokkal is.