Itt is megtalálsz minket.

HTML

Mi ez itt?

Nem vagyunk múlt nélkül. 2008-2009-ben papírlapot adtunk ki Győrben, most pedig felköltöztünk az internetre, mert még maradt bennünk mondanivaló. Minden hozzászólásnak örülünk, a posztok szerzőik álláspontját tükrözik, nem a kollektíváét.

Papírlapot? Tényleg?

Tetszik?

Erről beszélünk

Az Elemi Kicsinyesség Rendszere?

2010.10.21. 11:40 | Írta: kilgore_trout

 
„Amitől viszont úgy rettegtem, mint Gréczy Zsolt a fasisztáktól, az a fennkölt, nagyotmondó és szimbolikus jobboldaliság volt, ami egyelőre a konkrét tettek helyett jutott”
- írtam június eleji cikkemben az új kormány pár heti mérlegéről, hogy azóta aztán egy betűt se. Nem véletlenül.

Arra a szimpla belátásra jutottam, hogy tényleg valami komoly változás történt, és az újdonsült kormánypártoknak időt kell hagyni, hogy kibontakoztassák elképzeléseiket. Ez az idő még mindig tart: őszintén szólva gőzöm nincs, hogy amit a Fidesz a gazdasággal, a pénzügyekkel csinál, az jó lesz-e vagy nem, illetve, hogy mennyire aggályos, ami a médiafelügyeleteknél, vagy az alkotmányozás, esetleg az elnökválasztás körül történik vagy történt. Arról sem most fogok írni, hogy az MR2 márpedig jó vagy rossz, hogy akkor a hunok unokatesvérei (hunokatestvérei) vagyunk-é, vagy sem, tehát semmi olyasmiről nem lesz szó, ami jól is elsülhet, vagy jól sült el.

Még csak nem is arról a szimbolikus jobboldaliságról lesz szó, amiről júniusban azt írtam, hogy teljesen fölösleges. No persze, nem az. Új idők, új szelek, új nevek - gyakorlatilag teljesen mindegy, mit hogy hívunk, éppen ezért akár maradhattak is volna, de mondom: új idők, meg új szelek. Az igazság az, hogy húsz, vagy inkább hatvan év után szükség van a nemzettudat ébresztgetésére, Trianon kibeszélésére, és a többi dologra.

Például a nemzeti együttműködés gondolata egész felemelő és előremutató. Ennek a dokumentumnak ténylegesen majdnem minden szava arany. Aszongya például, hogy „az új társadalmi szerződés a megosztottság helyett együttműködést, magánérdek helyett a közjó szolgálatát, közös nemzeti ügyeink erős és hatékony képviseletét követeli”.

Maradjunk csak ennél a mondatnál!

Van két település az országban, ahol nem a kormánypárti jelölt győzedelmeskedett az önkormányzati választáson. Több is van, de maradjunk ennél a kettőnél. Két fontos városról van szó, gyakorlati és szimbolikus viszonylatban egyaránt: Esztergom és Szeged.

A két város hasonlít abban, hogy bár polgármesternek nem fideszest választottak, képviselőtestületük többségét viszont ez a párt adja. A két kormánypárti jelölt bukásának okai természetesen különbözőek: Szeged esetében a szocialista Botka László (talán kétes, de a város polgárait meggyőző) érdemei, míg Esztergomban a fideszes Meggyes Tamás ellentmondásos tevékenysége okozta a bukást. Botkát és a független Tétényi Évát (akit ráadásul minden ellenzéki párt támogatott) tehát annak ellenére választották meg a városok polgárai, hogy alapvetően - mint a képviselőtestület felállásából kitűnik - a Fidesszel szimpatizálnak. A következtetés tehát egyértelmű: a két városvezető személyesen érdemelte ki a polgárok szavazatát. Így tehát kiváló alkalom nyílik a nemzeti együttműködés, az új társadalmi szerződés érvényesítésére.

Adott két polgármester, akiket a város polgárai kívántak a vezetői pozícióba, és adott két kormánypárti többségű képviselőtestület. Botka is felhozza, Tétényinél pedig, mint függetlennél, egyébként is ez az első gondolat: tessék, csináljuk a nemzeti együttműködést. Itt a lehetőség, mutassuk az új időket, új szeleket. S láss csodát, a helyi Fidesz nem nemzetiegyüttműködik. Hinye. Azta. Pedig lenne miért: Esztergom adósságban úszik, Szegeden félig elkészült, vagy már a kivitelezési stádium előtt egy lépéssel álló fejlesztések vannak, amikkel foglalkozni kéne, de szállingóznak a hírek, hogy a két képviselőtestület az obstrukcióra játszik, hogy aztán fél év múlva feloszolhassanak.

Az egészben rendkívül meglepő az az elemi kicsinyesség, ami szinte ordít minden egyes hírből, ami a két városról szól - és ez árt az egész Fidesznek. Nagyon gyorsan kezdeni kéne valamit például Meggyes Tamással, aki, attól eltekintve, hogy politikai karakter(ön)gyilkosság áldozata lett, elég rendesen megbukott az Esztergomiaknál, akik – ne feledjük! – egyébként támogatták a kormánypártokat. Csak úgy, mint a Szegediek, akik pártja csúfos bukása ellenére valamiért mégis kitartottak Botka László mellett.

A két város tökéletes példája lehetne a Nemzeti Együttműködés Rendszerének, ha a Fidesz helyi politikusai, vagy fővárosi utasításra, vagy maguktól nem fordulnának a polgárok akarata ellen. Mert ez most nem arról szól, hogy a büdös lopós szocjalistákkal, vagy a hippikkel vagy a fasisztákkal kell együttműködni, hanem azokkal az ezrekkel, akik arra szavaztak, akit a legjobbnak találtak a város vezetésére.

A kép forrása a Szopjatok le mind! tumbli.

Szólj hozzá! · 1 trackback

Címkék: mszp fidesz jobboldal szeged jobbik botka lászló esztergom ner tétényi éva

A bejegyzés trackback címe:

https://alternativa.blog.hu/api/trackback/id/tr182383947

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: Sátáni vigyorok 2010.10.23. 14:09:17

sajnos így nem lehet dolgozni! A tévé képernyője nagyon leleplezi az érzelmeket. A kamera objektív, a felvett képek visszajátszhatók. A többszörösére nagyított arc még a hazugs...

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.