Nehéz időket élek: azt szeretném, hogy felszámoljuk a polgárháborús logikát, és szeretettel álljunk egymáshoz. Szinte lehetetlen feladat azonban szeretettel hozzáállni egy olyan pofátlan ügyhöz, mint a közmédia bloggereinek fizetése.
A pofátlanság nem is feltétlenül a bloggerek adatigénylés után megismert fizetésében rejlik. A bloggazdák (Prőhle Gergely államtitkár, Szita Károly polgármester, Lánczi Tamás századvéges elemző) átlagosan 250-380 ezer forintot kapnak. A posztokért egyedi elbírálás alapján jár a díj, az adatközlést kísérő iszonyat pofátlan blogbejegyzés (erre még visszatérünk) azonban arra enged következtetni, hogy 15-40 ezer forint körüli összegekről beszélhetünk posztonként. Szóval ezek az összegek lehetnek pofátlanok, ha már az államtól fizetés formájában egyébként is pénzt húzó emberekről beszélünk, mint Prőhle. Az egyébként nem éppen szegény Schmidt Mária például nem kap díjazást, de blogján egy másik személy kapja meg ugyanazt az összeget.
De valójában ez csak az internet szokás szerinti teljes félreértéséről árulkodik. A blogok és a blogszerű, szubjektívabb internetes lapok nem azért sikeresek, mert éppen ezt a formátumot választották. Hanem azért, mert a szerzőik jól írnak, érdekes témákat hoznak és az esetek többségében nonprofit alapon működnek. A Skoff Elza blog második posztjában így ír: „Mindenki bomba üzletnek tartja a »közmédiánál történő blogolást«, de senki nem ír arról, hogy a blog piac más szereplői milyen pénzeket kapnak”. Az Alternatívát például teljesen nonprofit alapon, szabadidőnkben, meggyőződésből csináljuk. Így van ez sok tíz, meg sok száz másik bloggal. A Mandineren ugyan kapok díjazást egy-egy blogposztért, de az az összeg a 15-40 ezer forintnak pontosan a tizede, hosszúságtól függően. Mondjuk, hogy azt is inkább meggyőződésből csinálom.
Ezzel összevetve az, hogy valaki közpénzből (80 milliárd forintot kap az MTVA) húzott fizetésért ír a kormány minden lépését támogató/alátámasztó cikkeket – hát ebből nem lesz közönségsiker, legyen a szerző akár köztisztviselő, városvezető, vagy akármilyen elemző. Az internet alulról épül.
Most pedig a pofátlanságról
Visszatérve a Skoff Elza blogposztjaira. Azt mondja a névtelen szerző a másodikban, hogy „a blog piac más szereplői”. Szeretnénk rámutatni először is egy tényre: az MTVA blogketrece nem a blogpiac szereplője. A közmédia feladata nem az, hogy a blogpiac más szereplőivel versenyezzen, hanem hogy a köz pénzéből hitelesen tájékoztatást adjon az országban folyó dolgokról. Ez alól a nevezett blogketrecet az sem menti fel, hogy a közmédia egyéb részei sem nyújtanak hiteles tájékoztatást az országban folyó dolgokról. A történészek dolga lesz megítélni, de jelezzük: a vak is látja, hogy az állami média jelenleg Fidesz-média. Egyrészt a kontenttből is világos, másrészt senki által nem cáfolt információk szerint Orbán annyira erre a médiumra bízza magát, hogy ezért még a hűséges jobboldali lapok feltétlen támogatásáról is bátran lemond.
A szerződésekről szóló blogposzt pedig hűen tükrözi a közmédia beteges szerepfelfogását, amit a fenti tény függvényében érdemes megvizsgálni. Teljes terjedelmében idézem a pofátlanság csúcsát:
Miért azok blogolnak, akik? Nos, erre az éttermi hasonlattal tudunk válaszolni hosszabban: ha az átlag vendégeket kérdeznék meg, hogy mi szerepeljen az étlapon, lenne csiripöri, ubisali, husileves meg palacsinta. Az ember viszont azért megy egy adott étterembe, mert tetszik neki, amit ott kap. Ez a választás szabadsága, és ugyanilyenje van a szerkesztőnek is, hogy eldöntse indít-e bolgot, és ha igen, kiválassza a bloggereit. Ez utóbbi a rövid válasz. Kész szerencse, hogy rengeteg az étterem.
Szóval nehéz nem azt írni, hogy te hipokrita, gerinctelen senkiházi. Egyrészt: te az én pénzemből kapod a fizetésed, úgyhogy iszonyat gyorsan vegyél vissza a lefitymáló, cinikus, hiperlaza, pofátlan hangnemedből. Másrészt: te az én pénzemből kapod a fizetésed, a bloggereiteket is az én pénzemből fizetitek. Én a ti éttermetekben nem vendég vagyok, hanem tulajdonos. És éppen ezért, a közmédia nem olyan étterem, mint a többi. Mert az akkor is működni fog, ha a kutya nem megy be, akkor is muszáj lesz érte fizetnem.
Vegyük például Bayer Zsoltot. Bayer Zsolt saját bevallása szerint négyszer annyit keres a Hírlapnál, mint amennyit a Nemzetnél keresett. Valószínűleg milliós összegről beszélünk. Bayer Zsolt ezért a díjazásért heti 2-3 posztot ír, azoknak a fele idézet, a másik fele fröcsögés. Most például csak bevágta valamelyik tévés műsorának narrációját. De az a helyzet, hogy leszarom, hogy Bayer Zsolt ezzel keres milliókat, mert maximum áttételesen költi az én pénzemet Széles Gábor milliárdoson keresztül.
Te viszont, kispofám, az én pénzemet költöd arra, hogy a pofámba nyegléskedjél és előadjad, hogy a közmédia bloggerei a „blog piacon” mozognak, meg hogy milyen gáz már, hogy érdekli az embereket, hogy ők mennyi pénzt kapnak a közösből, aztán – még mindig az én pénzemből – elbagatellizálod az egészet, miközben a szerződések szerint lényegesen több pénzt keresnek vele, mint aki ezt a műfajt a) meggyőződésből b) piaci alapon végzi.
Szóval szeretet ide, szeretet oda: közmédia, takarodj!
