„Kész Zoltánnal az a baj, hogy szabadpiaci fundamentalista", így „ a globalizációkritikus LMP nem fogja soha a parlamentbe emelni" – nyilatkozta még decemberben Schiffer András, azt állítva emellett, hogy az LMP azért még mindig nyitott egy közös, ellenzéki jelölt indítására. Mindezt persze azután, hogy már az összes baloldali-liberális párt beállt Kész mögé, és esélytelen volt, hogy más közös jelölt tudjon végül indulni. Esély akkor volt, amikor még Török Gábor bejelentette az indulási szándékát, és a Jobbik példaértékű módon már felsorakozott mögötte: akkor az LMP a kivárásra játszott, Schiffer pedig csak utólag beszélt arról nyilvánosan, hogy támogatták volna Törököt. Persze, innen visszanézve már kissé irreálisnak tetszik a politológus indulása, mégis: annak idején szimpatizáltam a bejelentéssel, és nem tartottam elképzelhetetlennek, hogy a teljes ellenzék által támogatott jelöltként legyőzze a fideszes jelöltet.
Már csak azért is fogadtam szomorúan Schiffer fenti nyilatkozatát, mert „szabadpiaci fundamentalista"-ként jó pár „globalizációkritikus"-t segítettem már szavazatommal a parlamentbe. (Bár ha az előbbi jelző stílusánál maradunk, globalizációkritikus helyett illőbb lett volna piacellenest, zöldradikálist vagy radikálbalost mondani.) Ahogy sejtésem szerint jó pár piacpárti szavazott még az LMP-re 2010 óta, így protestálva a kétosztatú politikai rendszer és a lejáratódott politikai erők ellen. Nem „globalizációkritikus" hevületből ikszelve – így kétséges az is számomra, hogy ha csak azok a bizonyos zöldradikálisok szavaznak a pártra, összejön-e akkor is az öt százalék.
Mindenesetre az említett okokból eddig a pártot választottam, méghozzá Veszprémben, így többször is a most induló Gerstmár Ferencre voksolva. Nyilván nem azért tettem ezt, mert úgy gondoltam, hogy az LMP-nek kormányra kellene jutnia, de szerettem volna a parlamentbe és az önkormányzatba beszavazni a pártot, hogy ott ne csak a Fidesz-Jobbik-baloldal hármas osztozhasson a helyeken. Az évek során ennek egyre kevesebb értelme lett: egy éve nem értem például, minek kellett az Ikotity-SRB-Schmuck hármast az első ötbe betenni, így az országgyűlésbe juttatva olyanokat, akik sem az elmúlt években, de azóta sem tettek le semmi emlékezeteset az asztalra.
De ha most vasárnap lennének a parlamenti választások, jó eséllyel megint az LMP-t, illetve annak jelöltjét választanám. Eddig sem szerettem volna és ezután sem szeretném szavazatommal segíteni a 2010 előtti parlamenti erőket, és azok hitelességéről sem leszek a jövőben sem meggyőződve, akik összefognak Gyurcsánnyal és a múlt vállalhatatlan embereivel. Most azonban másról van szó.
Most vasárnap időközi választás lesz ugyanis szülővárosomban, a tét pedig a kétharmad megtörése – azé a kétharmadé, ami ellen már felszólaltam itt az Alternatíván is. Ahogy nyilvánvaló volt, hogy ha Török Gábort a Jobbik, vagy akár az LMP és mások támogatnák, attól még Török nem válna sem jobbikossá, sem LMP-ssé, úgy Kész civilségében is hiszek, bármennyire is próbál most mást sulykolni a fideszes média.
Egészen viccesnek látom a legújabb Heti Válaszban megjelenő azon állítást is: ha Kész nyeri a választást, bebizonyosodik, hogy „teljes az átjárás a Jobbik és a baloldal tábora között." Ezek szerint a szavazatommal azt fogom másokkal együtt prezentálni, hogy az LMP és a baloldal „tábora" közt is teljes az átjárás: gondolom, Schiffer András nagyon örülne ennek a mókás kis állításnak. Ellenben magam sosem tartoztam az LMP „táborába", ahogy még nyilvánvalóbb módon a baloldaléba sem fogok, már csak azon egyszerű oknál fogva sem, hogy nem vagyok baloldali. Viszont mondok egy durvát: ha a jobbikos jelölt, esetünkben Varga-Damm Andrea lenne az esélyes a Fidesz megszorongatására, akkor (csak és kizárólag jelen esetben) az is meglehet, hogy rá adnám a voksomat. (Ő egyébként sem tűnik olyan vállalhatatlan jelöltnek, mint mondjuk a mezőtúri Kötél János.) Őrület, hát az LMP és a Jobbik „tábora" közt is teljes az átjárás ezek szerint!
Legyen világos: a kétharmad megtörésének lenne akkora szimbolikus jelentősége, ami talán ráébreszthetné a kormánypártokat, hogy érdemes egy kicsit visszább venni a tempóból. Hogy érdemes felismerni: bőven nem támogatja az egész ország az ámokfutásukat. A hatás pedig igazán nagy most lehetne, hiszen eddig erősen fideszes volt a körzet. Csakhogy most már itt is egyre több volt kormánypárti szavazó állítja: elege van, ehhez nem kívánja a szavazatát adni. Elképesztő, hát akkor a Fidesz és a „baloldal" tábora közt is teljes az átjárás!
Persze, el tudom képzelni, hogy egy esetleges vereség után a Fidesz majd azt hangoztatja: csak az bizonyosodott be, hogy a „baloldal" jobbikos szavazókat csábított át. Ez nem lenne igaz: épp hogy a korábbi kormánypárti szavazók és a korábbi bizonytalanok csalódottsága lehet az a felhajtó erő, ami most akár győzelemre is segítheti Kész Zoltánt.
Akivel persze magam sem értek egyet mindenben. Persze, nem az elképesztő lejáratókampány blődségeiről van szó halálbüntetés-kvíztől kezdve magánéleti támadásokig, de még csak nem is Kész világnézetéről. Az a helyzet, hogy én a legszívesebben egy olyan konzervatív-liberális, libertárius pártra tudnék voksolni, amelyik Kész nézeteit képviseli. Jelenleg ilyen nincs, ami pedig van, az vagy a vállalhatatlan Bokros Lajos köré épül, vagy csak simán betagozódott már a baloldali összefogásba. Kész viszont függetlenként indul, és bízom abban, hogy ha parlamentbe kerül, akként is fog szavazni, mellőzve minden olyan pártos hülyeséget, ami leginkább a DK-ra jellemző (nem szavazzuk meg, ha a Jobbik is igen, stb.).
Szóval, azért tudnék én is negatívumokat említeni. A legutóbbi Index-interjúban például arról beszélt Kész, hogy nemet mondott 2004-ben a kettős állampolgárságra, ami számomra eléggé érthetetlen. A szavazati joggal kapcsolatos kételyeket megértem, de ettől különválasztanám az állampolgárság megadását, amit nagyon fontosnak érzek, és sajnálom, hogy ez korábban nem történt meg. Aztán igazán az sem tetszik, ahogy Kész a Fidesz-közeli sajtót kezeli: miután az vállalhatatlan lejáratókampányba fogott, maga is mintha beállt volna a lövészárokba. Pedig szerintem a sajtó képviselőivel mindig érdemes a legbarátságosabbnak lennie egy politikusnak, akkor is, ha azok épp hevesen támadják az embert. Nem érdemes elfogadni a hamis kétosztatúságot, még akkor sem, ha a másik fél viselkedését méltánytalannak érezzük.
Kész nézeteit valamiféle piaci fundamentalista skatulyába helyezni viszont nevetséges. Mindezt ráadásul kiragadott interjúrészletek, félmondatok alapján, ahogy az úthálózat privatizálásánál láthattuk: a Mandiner interjújában a mostani jelölt még csak nem is azt mondta, hogy abszolút támogatná, hanem hogy azt is el tudná képzelni. De amúgy is, mi lenne, ha most bekerülne, egyetlen civilként privatizálná az úthálózatot? Ne vicceljünk már, kedves Pogátsa Zoltán.
Ahogy nyilván adott esetben egyetlen plusz jobbikos sem juttatná kormányra Novák Elődöt, viszont a kétharmad illúziójával sikeresen leszámolna. Persze, ez esetben azt is figyelembe kéne venni, hogy egy jobbikos győzelem is sajnos szimbolikus értékű lehetne a párt jelenlegi erősödése miatt – de hát Damm Andrea szerintem ugyanúgy harmadikként futhat majd be, ahogy korábban itt a Jobbik mindig. (Bár Ludwig Emil a Magyar Hírlapban, nem tudom, mi alapján, azt írta: „egyedül a Jobbik jelöltje, dr. Varga-Damm Andrea ügyvéd reménykedhet tisztes eredményben – második helyezésben" a fideszes Némedi Lajos mögött. Hát persze, sőt, a harmadik, megtisztelő helyezés pedig Szepessy Zsolté lehet majd, nem igaz?)
Ha már Némedi került szóba, említsük meg az ő kapcsolatát is a sajtóval: a nem-fideszes sajtó jó részének megkeresését visszautasította a mostani kampány során. Emellett a Fidesz látványosan csak a pénzzel próbálja magához húzni a választókat: nemrég egy uszodaprojektet jelentettek be, de a veszprémi húszemeletes felújítása is ismét előkerült. De ha már annyi az érve a kormánynak, hogy nála van a pénz, legalább értelmesebb ötletekkel előállhatott volna: az uszoda kapcsán indított „konzultáció" viszont egészen nevetségesnek mondható, olyan kérdésekkel, hogy akkor a veszprémiek akarják-e, hogy a jövőben megtanuljon mindenki úszni 14 év alatt. (Miért, eddig nem kellett?)
A választási kampány során döbbenten néztem, ki mindenki nyilvánít véleményt a veszprémi állapotok kapcsán, olyanok, akik körülbelül osztálykiránduláskor járhattak csak Veszprémben, mint a Munkáspárt egyetemista jelöltje. A felhajtás és a lejáratókampány viszont csak még inkább erősítheti a protesthangulatot: hisz a kormánypártiak ezzel is csak azt bizonyították, hogy nagyon is esélyes jelöltnek látják Kész Zoltánt. De persze a Fidesz-párti lapok naponta igyekeztek ezt is cáfolni, mégis kilométereket írva Kész világnézetéről. Veszprémiként az egész hisztériát visszautasítom: itt nőttem fel, ide jártam általánosba és gimnáziumba, és ne tudja már jobban egy random fővárosi Magyar Nemzet-publicista, hogy nekem mi lesz a jó.
Gondban lennék, ha most egy jobbikos vagy DK-s politikust kellene a szavazatommal segíteni a kétharmad ellenében, ahogy mondani szokás, „befogott orral" tudnám maximum megtenni. A korábbi választások során sosem értettem egyet azzal az érvvel, hogy két lehetséges győztes van, ezért csak rájuk érdemes szavazni, kispártra semmiképp. Már csak azért sem, mert ez a szemlélet erősen demokráciaellenes, és nem is kizárólag az a lényeg, ki kerül kormányra. (Arról már nem is beszélve, hogy a Fidesz mögött húsz százalékkal lemaradó baloldalt erős túlzás „a másik esélyes"-ként emlegetni.) Ezúttal viszont nem igazán szól észérv amellett, hogy az ember egy kispártra szavazzon, főleg így, hogy a kétharmad ellenében lehet voksolni. A jobboldal általkritizált Ipsos-felmérés is bizonyította szerintem, hogy két ember közt fog eldőlni a verseny. Én ennek mentén fogok voksolni, és ezúttal befogott orra sem lesz szerintem szükség.
