Őszirózsás forradalom, Károlyi, Trianon, Horthy, '56 - csupa olyan dolog, amit a politikai oldalak nagyjából így használnak ideológiai harcukban: puff! puff! dirr! durr! Gyakorlatilag bármelyiket ki lehet lőni egy általános jobb-bal vita kapcsán.

Tegnap futottam bele ebbe a cikkbe, és Tomcat erre adott válaszába. Károlyiról van szó, nanáhogy, egyrészt a naiv, ügyetlen politikusról, másrészt meg a nemzetvesztő komenistáról, aki eladta az országot. Nem akarok mélyebben belemenni ebbe a teljesen lényegtelen vitába - 2010 van, üres a kassza, a gyakorlati politika szempontjából ez kábé annyira fontos, mint hogy Mátyás akkor igazságos volt-e, vagy sem. Ami történt, megtörtént, és itt át is lépünk egy jól körülhatárolt tudomány terültére, ezt pedig úgy hívják, hogy történelemtudomány. És a történelemtudománynak semmi bizergálnivalója nincs a jelennel. Persze a történelmi események megítélésében erősen számít az, milyen messze vagyunk az eseménytől. Míg Mátyás király igazságossága elég kis mértékben befolyásolja Magyarország mai állapotát, addig Károlyi munkássága száz év után is erős, világnézeti alapú vitákat kavar a történészek között is. Nemzetvesztő komenista? Ügyetlen, naiv politikus?

Csakhogy, mint említettem, ez egy tudomány. Lehet baszogatni a történelemtudományt, ezen a területen ugye nem lehet ismételhető kísérleteket elvégezni és általános törvényeket felállítani, de a történész munkájának mégis van elég erős alapja: a szent forrás. A történész legfőbb fegyvere a gyilkos forráskritika. Korunkhoz minél közelebbi eseményt vizsgálunk, annál több forrásunk lesz, és annál komolyabban kell használni ezt a hatásos fegyvert. A huszadik század eleje már kiválóan dokumentált, források egész garmadája áll rendelkezésünkre - mind az elbeszélő, mind jogi források, és nem utolsó sorban a sajtó tekintetében.

A sajtó egy olyan forrásfajta,

amit talán a legerősebb fenntartásokkal kell kezelnünk. Sajnálom szegény jövőbeli történészeket. Hogy igazodjanak ki 2010 eseményein? Kezükbe veszik majd Orbán Viktor, Gyurcsány Ferenc, mások emlékiratait, megnézik, milyen törvényeket hoztak az időszakban, és természetesen kezükbe veszik az újságokat, megnézik a webes archívumokat. Gréczy Zsolt például megbízható forrás lesz? Segítek: nem, de ezt ők csak komoly mérlegelés után dönthetik el. És nem csak ő, az egész újságírói palettán minimális lesz a megbízható források száma.

El is jutunk az írásom elején feldobott két cikkhez. A Fent és Lent bloggere szép összefoglalást ad nekünk Károlyi tevékenységéről, nem tisztem most megítélni, mennyi igaz belőle, mi csúsztatás. Nem is foglalkozunk vele tovább, mivel nem használ forrásokat, így ez egy véleménynek minősül, nem többnek. Tomcat viszont forrásra hivatkozik. Azt mondja, hogy „ez a korabeli újságcikk beszámol arról, hogyan találták meg a csendőrök a rejtekhelyén a táskára való pénzt.” Arról van szó, hogy Károlyi ellopott jó sok pénzt az államtól, és ez alá beilleszt egy cikket, ami már Horthy kormányzósága, Bethlen miniszterelnöksége alatt született Károlyi bűneiről (bár dátum nincs, de kikövetkeztethető). Dicséretes. Forráshasználat! Kiváló. Tomcat állít valamit, és forrással igazolja. Csak a forráskritikát felejti el, mivel nem történész, és mivel a forrás így felel meg a véleményének. Ez olyan, mintha száz év múlva Orbánnal kapcsolatban mondjuk csak Debreczeni könyveit használnánk.

A jövő történészében is felmerül majd,

mind ahogy itt is egyből előkerül a kérdés. Az író milyen céllal, milyen gondolati háttérrel írja, amit ír? A történésznek ez a cikk nem elsősorban Károlyi tevékenységére lesz forrás, hanem a Horthy-korszak gondolatvilágára, ideológiájára, propagandájára. A cikkben foglalt tények az aktuális politika által sulykolt véleményt tükrözi, talán kicsit tendenciózus is. Ettől még természetesen akár a cikk minden szava igaz lehet, de nem valószínű, csak úgy, mint hogy Debreczeni vagy Gréczy minden szava igaz Orbánnal kapcsolatban.

Tomcat forráshasználati módszere tökéletes példája annak, amit mondjuk nevezzünk tendenciózus forráshasználatnak. Értéke ezzel elenyészik, egyszerű dirr-durr-piff-puff szintre alacsonyul, és mivel a másik oldal egyáltalán nem használ forrást, az egész vita arra a Csupasz pisztoly-jelentre kezd emlékeztetni, mikor egy fedezék két oldaláról lövöldöznek egymásra - ráadásul itt vaktöltényekkel. Persze nem követelem meg minden bloggertől, újságírótól a lábjegyzetelést és minden forrás ismeretét, lehet, sőt kell is Károlyiról, Trianonról beszélgetni, vitatkozni, de akkor vagy használjuk rendesen azokat a forrásokat, vagy hagyjuk ezt azokra, akik értenek hozzá: a történészekre.

A fenti kép kattintásra megnő, érdemes kipróbálni!